Én és a mosolyom

Ezt már magam is megtapasztaltam, de soha nem vettem a fáradtságot, hogy ilyen szépen szavakba öntsem. De most velebotlottem ebbe az idézetbe, és nem tudom megtennni, hogy nem teszem ki...

"Sose felejts el mosolyogni. Még akkor sem, amikor szomorú vagy. Lehet, hogy valaki beleszeret a mosolyodba."

/Gabriel García Márquez/

Részegen ki visz majd haza?

Elgondolkoztam kis lakom felé bandukolván, mekkorát fordult pár hét alatt az életem.

Belegondoltam, 5 héttel ezelőtt, hogyan indultam hazafelé, majd összehasonlítottam a mai lelkiállapotommal és a tények enegem igazolnak! Jobban vagyok!

Végre...

Egész más érzés volt ma átlibbennem a függönyök között, Érdekes!

Ma - egyébként - nem volt könnyű estém, de szerencsére, végre nem Szöszke miatt....

A megszokott úton jöttem kis lakomba, szerencsére így ellazulva is - minden flottul megy. :)

Ismerősen hajbókoltak ma is a körúti fák, még a kandelláberek is mintha megemelték volna a cilinderüket ahogy elsétáltam előttük...

Málnaszörp újra a fedélzten

Tarramm!

Visszatértem! :)

Nos, ez talán nem akkora hír, hogy a reggeli kávé cigányútra megy tőle, mindenestre én örülök a döntésnek... Rengeteg módon és platformon tudom megélni az exhibicionizmusomat, de ma este valahogy belebotlottam a virtuális sétám közben egy korábbi bejegyzésembe, és arra gondoltam: "akár folytathatnám is..."

Miért ne?

A korábban általam oly nagyon favorizált név, mégsem működött valahogy az alkotói kedvem is eltűnt, de a régi sorokat böngészve visszatérni látszik.

No,de nem kell semmi komolyra gondolni, az életem mostanában kész káosz, keveset áldozok a kultúra oltárán (kikacsintás a kedves Modor Márton kollégának), szóval egy énblog-ra tessék készülni inkább ;)

A kedves ismerőseim szerint velem úgyis mindig valami filmszerű történik, megpróbálom ezeket a kis intermezzokat élvezhető (de leginkább vicces) formában megörökíteni az utókornak, de inkább az időskori önmagamnak.