Zöldebb Budapestért

Mi ott voltunk...

Szociometria a Balatonparton - Az alkohol és a csoportdinamika alaptörvényei

Lassan kiheverem a csapatépítő tréning fáradalmait :) Tegnap hatalmas erőfeszítésembe került minden tett, ami meghaladta a kanapén való heverészés energiaigényét. Ráadásul a fejemben is igen nagy volt összevisszaság ahhoz, hogy írjak az előző napokról. Nos, azt mindenképpen el kell mondanom, hogy Nagytestvér nem sajnálta a lovettát kis csapatunktól! Minden rendelkezésünkre állt, amit szemünk vagy szánk megkívánt.

A szállásunk egy négycsillagos szállodában volt Balatonkenesén. Az első nap energiánkat arra fordítottuk, hogy jobbá tegyük, ami meglátásunk szerint nem működik jól a cégben. Ehhez segítséget adott a kérdőív átbeszélése, amit már előzőleg kitöltöttünk, mert az elemzésnél kiderültek a problémás kérdéskörök. Persze minden egy kívülálló szakember, tréner, felügyelete mellet történt. A kecskeszakállú izgága ember, a 3 nap múltán a markát ütő summa súlyától lelkesítve, többféle játékot is hozott a tarsolyában a csoportkohézió megteremtése érdekében.
Ahogyan ez a tréningeken lenni szokott.
Mindenki nagyon lelkes volt. Ez is úgy történt, ahogyan máskor.
A szesz rendkívüli mértékben fogyott - azt hiszem, ebben sincsen rendkívüli.
Vacsora után, egy valódi standup comedy show-val folytatódott a program. Ekkorra már mindenki humoránál volt, kivéve a komédiást, aki segítő szándékunk ellenére, behúzott farokkal búcsúzott a pódiumtól, nem sok maradandót hagyva maga után. Az előadás legemlékezetesebb pillanata az volt, amikor néhány másodpercig a színpad hátsó szélén billegve igyekezett visszanyerni egyensúlyát... Magunkban már komolyan latolgattuk az esélyét, hogy esetleg leszédül onnan, de aztán megúszta. Ezzel kevesebb derültséget okozva.
Innentől semmi akadálya nem volt, hogy az este a jó minőségű borok, a koktélok és a diszkólámpás medencebuli jegyében folytatódjon.
Ez utóbbi számomra egy kicsit megrázó volt. Több leányzó sztritíztáncosnőket is zavarba ejtő módon vonaglott a drinkbár és a medence közötti kis tánctéren, a kilencvenes évek MAGYAR diszkóslágereire.
Tehát indok az ivásra akadt bőven...
És aztán másnap.
Valaki annyira elfáradt, hogy pénteken nem tudott megjelenni a reggeli programokon. Ezek szabadtéri játékok voltak továbbra is a csoporton belüli kapcsolatok elmélyítése volt a cél. Túléltük.
Aztán irány a bobpálya, ahol orrvérzésig lehetett menni. Isteni volt!
Természetesen, egyedül nem mertem benevezni, de szerencsére mindig akadt valami lelkes kísérő, aki vállalta a kormányos szerepét. Hátrányként csak azt tudom megemlíteni hogy a simogató napsütésben nemcsak mi tértünk magunkhoz, hanem valami rovarféle is, akik az ütközés okozta sokkban kérdezés nélkül szúrtak. Tele lettem, a leglehetetlenebb helyeken is, csípésekkel. Még az alsó ajkamat is megtalálták a kis rohadékok!
Aztán irány a szomszéd település, Balatonfűzfő, ahol egy kedves tóparti étteremben ebédeltünk, és ejtőztünk egy kicsit a hatalmas teraszon.
Majdhogynem kedvetlenül álltunk fel, hogy vitorlázni induljunk. Mondjuk ez rám nem igaz, mert már két hete be voltam erre sózva :)
Szerencsére addigra egy kis szél is támadt, úgyhogy együtt volt minden egy jó kis versenyre.
Kicsit beborult, félő volt, hogy az egészet elmossa a vihar, de megúsztuk. Pár percig esett csak. És a vitorlázás!!!!
Soha nem felejtem el! Nagyon jó volt. De azt hiszem képtelen lennék megtanulni. A kapitányunk úgy kezdte, hogy szakzsargonban elkezdte mondani, mi az amit okvetlenül tudnunk kell, ha együtt karunk vele működni. Senki sem értett belőle egy kukkot sem, ezért az első negyedóra kicsit küzdős volt, mert hiába mondta mit csináljunk, mi nem értettük... De aztán lassan összerázódtunk, és mire a verseny ért, már értettük is, mit miért csinálunk. A legjobb pillanatok azok voltak, amikor nem kanyarodtunk, csak mentünk egyenesen és mi hárman kifeküdtünk a vitorlás orrára, és gyönyörködtünk a természet felkínálta giccsben. sajnos, nem vittem gépet, de talán sikerültek a fotók, amiket az egyik matróztársam készített a telefonjával... Akkor csatolom, mert tényleg lenyűgöző volt!
Igyekeztem egy hasonlót keresni, de ez a kép csak halványan emlékeztet arra, amit akkor láttunk...
A tavi kaland után teljesen váratlanul befáradt a buli. Senki nem találta a helyét, sokan el is vonultak pihenni. A kareoke parti érdeklődés hiányában elmaradt. Kért gitáros kollégám, egy énkesnővel átvette az irányítást és szórakoztattak minket. Meglepően magas a muzsikusok aránya a csoportban. 40 emberből három gitározik, egy énekel, egyMC-zik (asszem, így kell írni).
Az est további része elhanyagolható. Többen is csalódottak voltunk, hogy így befáradtak az emberek.
Másnap reggel elég könnyű szívvel mondtunk búcsút Kenesének. Ebben azt hiszem nem elhanyagoltató szerepe volt a rettenetes mennyiségű alkoholnak, ami elfogyott a megelőző napokban. Igaz, a Mixerek szerint nem voltunk extrém fogyasztók :) Ezt nem túl hízelgő az előttük ott "pihenő" Audisokra és ELMŰsökre nézve...
Mindenesetre a tegnapi zombi napomat ma remélem, egy aktívabb fogja követni. Délután Critical Mass. Megyünk! remélem, addigra Szöszke jobban lesz, mert egyelőre úgy tűnik, valami vírus ledöntötte őt a kábáról.
Tar Sándor: A mi utcánk beszámoló holnap itt.

Csillagtúra

A könnyebb megoldást választom. Jöjjön a legutóbbi könyvélményem inkább, mint a magamban egy hete hurcolt élménybeszámolók...
Nem vallom magam, családregény rajongónak, a Csillag dinasztia történetét mégis immár másodszor olvastam Vámos Miklóstól az Apák könyvében. Ezzel szemben Esterházy Péter Harmonia Caelestisét képtelen voltam befogadni, a 140. oldalnál bedobtam a törülközőt.
Ezt Édesapámnak vásároltuk névnapjára, én pedig gyorsan lecsaptam rá, hogy amíg ő befejezi, amit éppen olvas, addig én elhozom.
A dolog kicsit jobban elhúzódott, mint gondoltam, de most már kész vagyok megírni a lelkesítőt róla.
A regény kezdetekor az 1700-as évek elején járunk, a Rákóczi forradalom idején, vérzivataros időkben.
A cselekmény alappillére a Csillagok elsőszülötteinek nemzedékről nemzedékre szálló képessége, hogy látják saját, illetve elődeik történetét, és az ebből a tudásból fakadó igyekezet, hogy mindezt megosszák leszármazottaikkal egy napló formájában, amely szintén apáról fiúra öröklődik.
"Nem merte elárulni, hogy égi sugallatot kapott. Most, halálos ágyán, amidőn már nem adhatja át a feleségének s a három fiának azt, amit lát, váratlanul megindult a képek áradata. ... Elépergett a Csillag nemzetség története, fakult táblaképekben, látta szülőapját, Csillag Pétert, s annak atyját, Pált ... Látta apai dédatyját, Jánost, sihederkorában elszökni hazulról, majdan odaveszni a híres-nevezetes Zrínyi Miklós egyik hadjáratában: török ágyúgolyó szakította kettőbe testét, mikoron épp a csizmájáról vakargatta a sarat.
Látta saját magát is, kisfiúként, egy beesett horpaszú, csimbókos kutyára kapaszkodva a tisztáson. Igen... akkor régen is látott, míg eszméletét el nem veszítette, ám nem tudta, hogy meg kéne jegyeznie az érthetetlennek tetsző képeket. "
A könyvben így felváltva szerepelnek a "bejegyzések", illetve Vámosnak mint mindentudó kommentátornak a kiegészítései.
Tizenkét nemzedék életének lehetünk így tanúi, megfűszerezve egy kis történelmi áttekintéssel. No, nem nagyon, éppen csak annyira, amennyire egy Magyarországon élő zsidó család mindennapjaiba a történelem beleszólt.
Vámos újfent megcsillogtatta a képességét, hogyan használja a magyar nyelv eszköztárát különböző korok érzékeltetésére.
Nekem ez nagyon tetszett az Utazások Eroticában c. könyvében is, ahol a mindig a főszereplő, Jánoska, életszakaszának megfelelő kifejezéseket használt.
Ugyanez a Zenga a zénekben is, ahol olyan szófordulattal, mint pl. a "bubuc" megteremtette a fejemben, annak a 10 év körüli kisfiúnak a képét, akinek a szemével láttam az egész történetet.
Az Apák könyvében is az első felében bőven akadnak archaizáló kifejezések, régi írásmóddal írt szókapcsolatok a naplórészletekben.
A történet indulásakor az első Csillag fiút, Csillag Kornélt ismerjük meg. Nehéz sors jutott neki osztályrészül a kurucok és a labancok dúltak, fosztogattak az országban az egyik ilyen rajtaütés során aztán elveszíti csodált nagyapját, és édesanyját is, és kis híja hogy maga is oda nem veszik, de megmenekül, családot alapít, fiúkat nemz, akikre nem csak a családi vagyont hagyja örökül, hanem a látás képességét is. Megtudjuk, hogyan lesz a Csilllagból Sternovszky, majd Stern, hogy aztán újra Csillag lehessen.
Megismerjük az elsőszülöt fiúkata, akik vérmérsékletükben ugyanannyira különböznek, mint érdeklődési területükben. Akad köztük üzletember, van zenész, van nyelvtudós, de akad semmirekellő barbár, illetve a horoszkóp szerelmese is.
Nekem valahogy az az érzésem, hogy a kezdeti értékek úgy kopnak ki a fiúkból, ahogy haladunk előre a történetben és a történelemben.
A legutolsó fiú, az Egyesült Államokban született Csillag Henrik, kegyvesztett lesz, az ősök tehetségéből gyakorlatilag semmit sem örökölt, levéltárról levéltárra jár, hogy családja eredtéről valamit is megtudjon.
(Az ő édesapja Csillag Vilmos felejteni akart mindenáron, ezért tűzbe az évszázadokon keresztül pedánsan vezetett naplót is.)

Eddig minden Vámos regényben éreztem az önéletrajzi beütést, itt sem marad el. Talán az amerikai kalandjai köszönnek vissza Csillag Vilmos egyesült államokbeli megpróbáltatásiban.
Az Utazások... után, ami ugye egy szexuális utalásokban és cselekményekben gazdag történet, viszont ez a szál is visszaköszön mindig... De ez lehet, hogy csak nekem tűnik fel.
A hangsúly nem is ezen van, hanem azon, hogy egy nemzedék életén keresztül, bepillantást nyerhetünk kis országunk történelmébe, a magyar zsidóság történetébe, vagyis nem csupán egy eseménydús családregény bontakozik ki oldalról oldalra, de a Csillagok történetébe ékelve egy izgalmas látószögű, igényesen kidolgozott korrajz ötvöződik.

Kedves Naplóm!

Rengeteg minden történik velem mostanában... Nem is igaz, ezek a történések mind-mind az én lelkemben mennek végbe.
Fizikálisan nehéz is lenne, mert szinte egész nap az irodában vagyok... Kialakult ismét egy napi rutin: felkelek 7:47-kor, felöltözöm (jajj, mit vegyek ma fel???), elkortyolgatom a reggeli tejeskávét valami édességgel.
Aztán jön a mindennapos harc a BKV-n. Már nem is vagyok izgatott reggel, amikor felmutatom (minden egyes nap ugyanazt) a jolly joker jegyemet a Ferenciek terén álmosan és unatkozó arccal a korlátot támasztó ellenerőknek, közben a mozgólépcsőn a reggeli pénzpiaci műsorról átkapcsolok az mp3 lejátszóra. Egy kacsintás a kopasz fiúnak, aztán indulás a heringdobozba. Ha mázlim van, olvasok pár oldalt a cégig a metróskönyvemből... - ezen a héten még nem sikerült.
Bent a Nagy Testvérnél reggel nagyon lassan indul az élet. Az egyik kedvenc napszakom ez, még minden nagyon egyszerűnek és tisztának tűnik. A polcon sorakoznak a tiszta kávésbögrék, a gépek meghitten zümmögnek. Az első félórával mindenki megajándékozza magát, böngészget, informálódik. Csend van, ilyenkor pont az asztalomhoz süt a nap, úgyhogy minden reggel optimistán kezdek a napnak.
Aztán kezdődik a zúzda. Szívesen írnék a többiekről, de nincs még meg az álnevek teljes repertoárja, ezt szerintem a csapatépítés utánra hagyom, mert azután úgyis mindenkit jobban ismerek majd.
Szerencsére eddig csak pozitív benyomások értek. A kollégák többsége nyitott, kedves, barátságos, vicces és gyakorlatilag azonnal elfogadtak.
Ilyen körülmények között pergetem az életem homokszemcséit fél 6 helyett, ... hmm.. fél 7-ig. Aztán az imént megismert túra, csak a másik irányba. A különbség még annyi, hogy hazafelé mindig muzsikát hallgatok.
Van egy kis szertartásom a Ferenciektől a Móriczig minden nap újra elhatározom, hogy másnap már biztosan lesz időm futni menni, illetve elábrándozom a gondolattal, hogy főzök ebédet, és hogy rendet csinálok a lakásban.
Ebből az szokott megvalósulni, hogy félálomban majszolok valamit vacsorára, kimosok egy adag ruhát, után pedig a babzsákon ücsörögve töltöm az estét figyelmemet a világháló és Szöszke között megosztva (nem mindig ugyan abban az arányban).
Majd észbe kapunk, hogy megint nagyon késő van és le kel feküdni.
A fürdés is egy külön ceremónia nálunk! Kádas, csendes, ülős, közben beszélgetős. Aztán irány az ágy, ahol hódolva egy másik szenvedélyemnek, AZ OLVASÁSNAK ;), egy negyedórácskát áldozok még a kultúra oltárán.


Nem semmi! mindez a lelki történéseim említésre jött ki belőlem... Ja, megvan azért, mert ebbe a túlzsúfolt napba, hogy férne még bele bármi!
A lelkiek mind derűs folyamatok: kellemesen csalódtam a főnökömben - de tényleg, tegnap egész meghatódtam úgy kiállt mellettem. Itt van szülőanyám, aki korábbi önmagával ellentétben végre, tesz valamit magáért. Szöszke, aki nem egy szószátyár típus, egész bőbeszédű lett, és jókat beszélgetünk.
A végére mégidebökök egy szenzációs hírt! A csapatépítő tréningen vagy hőlégballonozni fogunk, vagy pdig vitorlázni a Balatonon. Majd kibújoka bőrömből, annyira várom!!!