Szociometria a Balatonparton - Az alkohol és a csoportdinamika alaptörvényei

Lassan kiheverem a csapatépítő tréning fáradalmait :) Tegnap hatalmas erőfeszítésembe került minden tett, ami meghaladta a kanapén való heverészés energiaigényét. Ráadásul a fejemben is igen nagy volt összevisszaság ahhoz, hogy írjak az előző napokról. Nos, azt mindenképpen el kell mondanom, hogy Nagytestvér nem sajnálta a lovettát kis csapatunktól! Minden rendelkezésünkre állt, amit szemünk vagy szánk megkívánt.

A szállásunk egy négycsillagos szállodában volt Balatonkenesén. Az első nap energiánkat arra fordítottuk, hogy jobbá tegyük, ami meglátásunk szerint nem működik jól a cégben. Ehhez segítséget adott a kérdőív átbeszélése, amit már előzőleg kitöltöttünk, mert az elemzésnél kiderültek a problémás kérdéskörök. Persze minden egy kívülálló szakember, tréner, felügyelete mellet történt. A kecskeszakállú izgága ember, a 3 nap múltán a markát ütő summa súlyától lelkesítve, többféle játékot is hozott a tarsolyában a csoportkohézió megteremtése érdekében.
Ahogyan ez a tréningeken lenni szokott.
Mindenki nagyon lelkes volt. Ez is úgy történt, ahogyan máskor.
A szesz rendkívüli mértékben fogyott - azt hiszem, ebben sincsen rendkívüli.
Vacsora után, egy valódi standup comedy show-val folytatódott a program. Ekkorra már mindenki humoránál volt, kivéve a komédiást, aki segítő szándékunk ellenére, behúzott farokkal búcsúzott a pódiumtól, nem sok maradandót hagyva maga után. Az előadás legemlékezetesebb pillanata az volt, amikor néhány másodpercig a színpad hátsó szélén billegve igyekezett visszanyerni egyensúlyát... Magunkban már komolyan latolgattuk az esélyét, hogy esetleg leszédül onnan, de aztán megúszta. Ezzel kevesebb derültséget okozva.
Innentől semmi akadálya nem volt, hogy az este a jó minőségű borok, a koktélok és a diszkólámpás medencebuli jegyében folytatódjon.
Ez utóbbi számomra egy kicsit megrázó volt. Több leányzó sztritíztáncosnőket is zavarba ejtő módon vonaglott a drinkbár és a medence közötti kis tánctéren, a kilencvenes évek MAGYAR diszkóslágereire.
Tehát indok az ivásra akadt bőven...
És aztán másnap.
Valaki annyira elfáradt, hogy pénteken nem tudott megjelenni a reggeli programokon. Ezek szabadtéri játékok voltak továbbra is a csoporton belüli kapcsolatok elmélyítése volt a cél. Túléltük.
Aztán irány a bobpálya, ahol orrvérzésig lehetett menni. Isteni volt!
Természetesen, egyedül nem mertem benevezni, de szerencsére mindig akadt valami lelkes kísérő, aki vállalta a kormányos szerepét. Hátrányként csak azt tudom megemlíteni hogy a simogató napsütésben nemcsak mi tértünk magunkhoz, hanem valami rovarféle is, akik az ütközés okozta sokkban kérdezés nélkül szúrtak. Tele lettem, a leglehetetlenebb helyeken is, csípésekkel. Még az alsó ajkamat is megtalálták a kis rohadékok!
Aztán irány a szomszéd település, Balatonfűzfő, ahol egy kedves tóparti étteremben ebédeltünk, és ejtőztünk egy kicsit a hatalmas teraszon.
Majdhogynem kedvetlenül álltunk fel, hogy vitorlázni induljunk. Mondjuk ez rám nem igaz, mert már két hete be voltam erre sózva :)
Szerencsére addigra egy kis szél is támadt, úgyhogy együtt volt minden egy jó kis versenyre.
Kicsit beborult, félő volt, hogy az egészet elmossa a vihar, de megúsztuk. Pár percig esett csak. És a vitorlázás!!!!
Soha nem felejtem el! Nagyon jó volt. De azt hiszem képtelen lennék megtanulni. A kapitányunk úgy kezdte, hogy szakzsargonban elkezdte mondani, mi az amit okvetlenül tudnunk kell, ha együtt karunk vele működni. Senki sem értett belőle egy kukkot sem, ezért az első negyedóra kicsit küzdős volt, mert hiába mondta mit csináljunk, mi nem értettük... De aztán lassan összerázódtunk, és mire a verseny ért, már értettük is, mit miért csinálunk. A legjobb pillanatok azok voltak, amikor nem kanyarodtunk, csak mentünk egyenesen és mi hárman kifeküdtünk a vitorlás orrára, és gyönyörködtünk a természet felkínálta giccsben. sajnos, nem vittem gépet, de talán sikerültek a fotók, amiket az egyik matróztársam készített a telefonjával... Akkor csatolom, mert tényleg lenyűgöző volt!
Igyekeztem egy hasonlót keresni, de ez a kép csak halványan emlékeztet arra, amit akkor láttunk...
A tavi kaland után teljesen váratlanul befáradt a buli. Senki nem találta a helyét, sokan el is vonultak pihenni. A kareoke parti érdeklődés hiányában elmaradt. Kért gitáros kollégám, egy énkesnővel átvette az irányítást és szórakoztattak minket. Meglepően magas a muzsikusok aránya a csoportban. 40 emberből három gitározik, egy énekel, egyMC-zik (asszem, így kell írni).
Az est további része elhanyagolható. Többen is csalódottak voltunk, hogy így befáradtak az emberek.
Másnap reggel elég könnyű szívvel mondtunk búcsút Kenesének. Ebben azt hiszem nem elhanyagoltató szerepe volt a rettenetes mennyiségű alkoholnak, ami elfogyott a megelőző napokban. Igaz, a Mixerek szerint nem voltunk extrém fogyasztók :) Ezt nem túl hízelgő az előttük ott "pihenő" Audisokra és ELMŰsökre nézve...
Mindenesetre a tegnapi zombi napomat ma remélem, egy aktívabb fogja követni. Délután Critical Mass. Megyünk! remélem, addigra Szöszke jobban lesz, mert egyelőre úgy tűnik, valami vírus ledöntötte őt a kábáról.
Tar Sándor: A mi utcánk beszámoló holnap itt.