Rengeteg minden történik velem mostanában... Nem is igaz, ezek a történések mind-mind az én lelkemben mennek végbe. Fizikálisan nehéz is lenne, mert szinte egész nap az irodában vagyok... Kialakult ismét egy napi rutin: felkelek 7:47-kor, felöltözöm (jajj, mit vegyek ma fel???), elkortyolgatom a reggeli tejeskávét valami édességgel.
Aztán jön a mindennapos harc a BKV-n. Már nem is vagyok izgatott reggel, amikor felmutatom (minden egyes nap ugyanazt) a jolly joker jegyemet a Ferenciek terén álmosan és unatkozó arccal a korlátot támasztó ellenerőknek, közben a mozgólépcsőn a reggeli pénzpiaci műsorról átkapcsolok az mp3 lejátszóra. Egy kacsintás a kopasz fiúnak, aztán indulás a heringdobozba. Ha mázlim van, olvasok pár oldalt a cégig a metróskönyvemből... - ezen a héten még nem sikerült.
Bent a Nagy Testvérnél reggel nagyon lassan indul az élet. Az egyik kedvenc napszakom ez, még minden nagyon egyszerűnek és tisztának tűnik. A polcon sorakoznak a tiszta kávésbögrék, a gépek meghitten zümmögnek. Az első félórával mindenki megajándékozza magát, böngészget, informálódik. Csend van, ilyenkor pont az asztalomhoz süt a nap, úgyhogy minden reggel optimistán kezdek a napnak.
Aztán kezdődik a zúzda. Szívesen írnék a többiekről, de nincs még meg az álnevek teljes repertoárja, ezt szerintem a csapatépítés utánra hagyom, mert azután úgyis mindenkit jobban ismerek majd.
Szerencsére eddig csak pozitív benyomások értek. A kollégák többsége nyitott, kedves, barátságos, vicces és gyakorlatilag azonnal elfogadtak.
Ilyen körülmények között pergetem az életem homokszemcséit fél 6 helyett, ... hmm.. fél 7-ig. Aztán az imént megismert túra, csak a másik irányba. A különbség még annyi, hogy hazafelé mindig muzsikát hallgatok.
Van egy kis szertartásom a Ferenciektől a Móriczig minden nap újra elhatározom, hogy másnap már biztosan lesz időm futni menni, illetve elábrándozom a gondolattal, hogy főzök ebédet, és hogy rendet csinálok a lakásban.
Ebből az szokott megvalósulni, hogy félálomban majszolok valamit vacsorára, kimosok egy adag ruhát, után pedig a babzsákon ücsörögve töltöm az estét figyelmemet a világháló és Szöszke között megosztva (nem mindig ugyan abban az arányban).
Majd észbe kapunk, hogy megint nagyon késő van és le kel feküdni.
A fürdés is egy külön ceremónia nálunk! Kádas, csendes, ülős, közben beszélgetős. Aztán irány az ágy, ahol hódolva egy másik szenvedélyemnek, AZ OLVASÁSNAK ;), egy negyedórácskát áldozok még a kultúra oltárán.
Nem semmi! mindez a lelki történéseim említésre jött ki belőlem... Ja, megvan azért, mert ebbe a túlzsúfolt napba, hogy férne még bele bármi!
A lelkiek mind derűs folyamatok: kellemesen csalódtam a főnökömben - de tényleg, tegnap egész meghatódtam úgy kiállt mellettem. Itt van szülőanyám, aki korábbi önmagával ellentétben végre, tesz valamit magáért. Szöszke, aki nem egy szószátyár típus, egész bőbeszédű lett, és jókat beszélgetünk.
A végére mégidebökök egy szenzációs hírt! A csapatépítő tréningen vagy hőlégballonozni fogunk, vagy pdig vitorlázni a Balatonon. Majd kibújoka bőrömből, annyira várom!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése