Mielőtt bármilyen sztoriba is belekezdenék, hadd mondjak köszönetet annak a helyesírási hibákra érzékeny angyalnak, aki visszavarázsolta a blog eszköztárát! Innentől fogva lesz sorkizárás, betűformázás, de elsőkén és mindenek előtt; helyesírás-ellenőrzés.
Rendkívül türelmetlen vagyok, ezért soha nem olvasom át amit írtam, mert azonnal szeretném látni, hogyan mutat majd az oldal. A "preview" nem az igazi...
Ma nem nagyon megy az írás, hulla fáradt vagyok.
Óraátállítás hétvégéje volt (erről most nem fejteném ki a véleményem), s ilyenkor apró Édesanyám, hetekig állítja, hogy ő érzi azt 1 óra csúszást... Ezen mi többiek jót derülünk, és minden alkalmat megragadunk, hogy az "időeltolódással" ugrassuk.
Azért mesélem ezt el, mert valahogy ma én is érzem :)Ezt a bejegyzést is csak azért erőszakolom most ide, mert az érdi kirándulásról hazafelé jövet az autóban félálomban zsongva beugrott ez a Dali kép.
No, persze inkább a többnapos kialvatlanság az oka a fáradtságomnak, meg a délutáni görkorizás. Szöszkével gurulgattunk egy kicsit a városban, és a téli, henyéléshez szokott szervezetem azonnal jelzi, hogy neki ez egy kicsit sok volt.
De most végre itt van megint jó idő, úgyhogy nincsen felmentés, holnaptól újra indul a futkározás esténként.
Mivel most a gondolattól is elfáradok, jöjjön a meleg fürdő, meg Vámos könyve mielőtt beleájulok az éjszakába...