Harcos optimista

Ma igazi hétfő volt...
A tegnap főzött levessel és másodikkal a kezemben nekivágtam a mai napnak, aztán láttam, hogy a piros hetes begördült Móriczra, én pedig nekiiramodtam, mert -szokás szerint - késésben voltam. Az időm ki volt számolva. Tudtam, ha azt a buszt elcsípem, pont időben érek be az irodába. Ez lebegett a szemem előtt, amikor - a levesre nem gondolva - átrohantam a síneken és az úttesten. Hétfőn a buszvezetők nem túl kedvesek, így bár látta, hogy én éppen azért loholok, hogy még felpattanjak, bezárta az ajtót. Aztán kéjesen odahömpölygött a lámpa előtti rajtvonalhoz és várt. Várta a zöldet, bezárt ajtókkal...
De én nekem ez kevés volt, hogy elvegye a jókedvemet! Sütött a nap, a hétvégi élmények ujjlenyomata még ott volt a lelkemben, minden jó volt.
Akkor valaki megkocogtatta a vállamat, egyidőban azzal a fura hideg érzéssel a lábszáramon...
azt gondoltam, valami kéregető, vagy útban vagyok. De nem így történt.
Egy fiatal úriember mosolyogva ezt mondta:"Hölgyem, valami folyik a táskájában."
...
A hölgyem azért hétfő reggel nagyon jól esett.
A metrón nem utazom sokat, mindössze hét megállót. Megpróbálkoztam az olvasással, de képtelen vagyok ilyen rövid távon. Csak úgy tudok olvasni, hogy belebújok a főhős bőrébe, érezm, amit ő is érez, átélem a kalandokat, amiket ő is. Az nem nekem való, hogy 10 percig belekukkantok egy könyvbe!
Amikor ez nyilvánvalóvá vált számomra, akkor egy könnyedebb olvasnivalóval fegyverkeztem fel, de ez sem jó megoldás, mert délutánra már elfelejtettem, hogy mi volt reggel, amikor félbehagytam. Tehát maradt a hangoskönyv. Eddig az sem volt jó, mert a szerelvény zaja, minden erőfeszítésem ellenére elnyomta a felolvasó hangját, vagyis egy-egy rázósabb szakaszon egy egész cselekménysorozatról is lemaradtam. Ma egy olyan fülhallgatót vittem, ami még pluszban hangosítható. Hiába! Van egy extra nagy fülesem, holnap azzal fogok menni, mint valami didzséj-palánta.
a konklúzió: ott álltam könyv nélkül, hallgathatatlan hangoskönyvvel a kezemben.A kis textilszatyorkámból pedig megállíthatalnaul csöpögött a padlóra az ebédre szánt borsdóleves...
És nincs még vége a gyönyöröknek! Nem lenne teljes a lista a munkahelyi zűrök nélkül. De ezeket nem is sorolom fel, akinek nem volt még főnöke, az örüljön, akinek meg van, az úgyis jól ismeri a "nagy megvilágosodásokat".
A hétvége egész jól telt. Nem úgy, ahogyan elterveztem, de kellemes volt. Szombaton bringával elindultunk fotózni, amiből született kb. 10 kép, viszont meglátogattuk Szöszke nagymamáját, aki ennek nagyon örült.Én pedig ültem egy valódi huszár, valódi paripáján!
Gyerekeknek szóló bemutatóra keveredtünk a Roosevelt téren, és én addig-addig sompolyogtam, amíg oda nem mentem egy nyájas huszárhoz és megkértem, segítene fel a rárójára, mert még soha nem ültem lovon! Miközben én a paripán trónoltam, kedélyesen elbeszélgettünk a lótartás nehézségeiről örömeiről, aztán lecsusszantam a nyeregből és elbúcsúztam.
Addigra már eléggé fáztam, úgyhogy a szenzációs képsorozatom elkészítését az ÉN Budapestemről egy későbbi alkalomra halasztottam.
hazérve én szundikáltam egy órácskát, aztán elugrottunk megnézni a Mesterdetektív c. filmet.
A Blahán koncertezők(!) miatt nem nézhettük meg,amit már két hónapja szertnék :( Nagyon mérges voltam. Elvileg szerdán sikerül.
Vasárnap kiscsaládom körében múlattam az időt. Vásároltunk, csavarogtunk, örültünk egymásnak, délután pedig kirándultunk Szöszkéékhez. Volt móka, kacagás!
Most jól elalibiztem a beszámolókat,de azért leírom, miket olvastam az utóbbi időben:
- Maugham: Ashenden, a hírszerző (Novelláskötet. Príma.)
- Mauriac: Viperafészek (Szintén novellák és szintén príma.)
- Lawrence Block: A betörő, akit szekrénybe zártak (Könnyed valami az Ulpiustól, a légcsőhurut feletti bánatom enyhítésére.)
- Hemingway: Akiért a harang szól (Régóta akartam, meg is vásároltam a bolhapiacon, és végre sikerült elolvasni.)
-Maugham: Catalina ( A múltkori Maugham felbuzdulásom elhamarkodott következménye. Nem volt rossz, de jó sem.)
Most olvasom A férfiak a Marsról jöttek... nagysikerűt, de nem vagyok elájulva.
Ha szerdán megnézem a filmet, arról mindenképpen írok!