Régóta szeretnék egy Macbookot. No, nem mintha grafikus, vagy webfejlesztő lennék... Egyszerűen elkapott valami őrület, hogy nekem egy kisalmás laptop kell. Szöszkével állandó harcaban állok emiatt. Ő azt hajtogatja, hogy teljesen felesleges pénzkidobás, meg mennyire különbözik egy PC-től és sznob dolog, ha egy magamfajta átlagfelhasználó egy pénztáros öthavi bérét képes kifizetni egy notebookért. De valami megoldás kell, mivel egy gépünk van és ha egyszerre szeretnénk "szörfölgetni", akkor ciki van. Kb. másfél hónapja egy este Szöszke odahívott a géphez, hogy ők a cégénél nem sokára elkezdenek forgalmazni egy nekem való kis laptopot és szívesen megajándékozna egy ilyennel. Akkor legalább nem lesz gond abból, hogy melyikünk mikor csüng a világhálón. Egy igazi nőknek való ketyere, az Eee PC.
Ma pedig itt van nálam egy tesztelésen!
A masina megközelítőleg akkora, mint egy Marquez regény. Ez azt jelenti, könnyen magammal vihetem bárhova, akár a nőies táskámban, nem kell külön laptopos táska. És még a vállam sem szakad le!
Akinek fontos a külcsín, annak sem kell csalódnia. A hordozható számítógépek Hüvelyk Matyija igazán sármosra sikerült. Én most a gyöngyáz fényű fehéret bűvölöm, de lehet a napi rucihoz is választani gépet, mert 5 különböző színben gyártják.
Amíg nem láttam, meg voltam győződve arról, hogy a 7 colos képernyő az nagyon apró, és hogy én azt nem fogom majd jól látnni...
De meglepően jó! A gmailt, mondjuk, nem szereti, valamiért nem "megy össze" úgy az oldal, hogy minden beleférjen, ezért a csúszkát kell használni, de a többi oldal, amiket néztem egész jól belefért.
Érdekes a menüje, olyan, mint egy telefoné egymás mellet hálósan elhelyezve vannak a mappák ikonjai.
A billenytűzettel viszont barátkoznom kell még. Nem a mérete miatt, hanem a kis műanyag lapok úgy zörögeak, mint valami kínai utánzaton. Hiányzik az a megnyugató rúgózó érzés, ami a nagyobb testvérén, a mi Asus laptopunkon való gépelés közben megvan.
Szerencsére, a klaviatúra méretének jelentős csökkentése nem ment a kényelem rovására. Nem a ceruza végével kel pöckölgetni a betűket, még Szöszke a virsli ujjaival is tud rajta 10 ujjal gépelni.
Végeredményben tetszik. Sokkal, sokkal olcsóbb, mint az almás, ugyanolyan menőn néz ki, nagyon könnyű (tényleg!), egyáltalán nem zavaró a képernyő mérete. És ha jól belegondolok igaza van Szöszkének, és a kockásinges kollgájának is: arra, amire én használom, tökéletesen elég. (böngészés, blogolás, zeneletöltés)
Az jutott még eszembe, ha elszánom magam, és megvásárolom ezt a kedves kis masinát, ami mindenhova elfér, könnyű magammal vinni, (akkor meg miért ne vinném?!), nehogy még jobban beszippantson ez a szájbervilág...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése