Palackposta a Mennyországba

Drága Mami!

Szombat óta fogalmazom magamban ezeket a sorokat, de most van csak időm (de legfőképpen erőm), hogy le is írjam azokat.
Azzal az elhatározásssal mentem be Hozzád akkor vasárnap, hogy elmondjam, Te vagy a legjobb nagymama a világon. Aztán sajnos, nem tudtam ezt elmondani Neked.Próbálom úgy felfogni ezt a dolgot, hogy elköltöztél egy gyönyörű szép helyre, de most egy darabig nem tudlak meglátogatni...
Addig hordom az órádat Anya nekem adta, remélem, nem bánod!
Szombaton minden úgy zajlott, hogy arra gondoltam, biztos nagyon elégedett vagy. Rengeteg ember jött elbúcsúzni, tenger sok virágot hoztak magukkal.
Az összejövetelen, ami nálatok volt, nyüzsügtek a szobákban az emberek.
Apus öszeszámolta, 45-en jöttek el. Ott volt majdnem mindenki a Te családodból, meg a Papuséból is. A Vince szeme teljesen olyan, mint a Papusé!
Elindult egy kezdeményezés , hogy ezt a nagy, szerteágazó családod összefogjuk. Megbeszéltük, hogy minden éveben nyáron csináliunk egy közös programot.
A négy fiatalabb unokád, olyan eleven volt, ahogyan szereted.
Fej fej mellet volt a Monseigneur Koka Kóla által elkészített szokásosan megimételhetetlenül finom töltött hús és Anyus fasírtja. Volt francia saláta is.
Jés kenyér nem volt...
Vasárnap az egész család együtt ment istentiszteletre. A Ti lelkészetek beszélt, de szerintem meg lennél vele elégedve.
Az templomba magammal vittem a Te zsoltárodat. Olyan szaga van, mint a ruháidnak a szekrényben. Jó lenne, ha örökre emlékeznék erre az illatra!
A lapok között megtaláltam azt a képet, amit az újságból vágtál ki, mert a ballagó diákok közül kikandikál Gyomóka. Én pedig -a hagyományt folytatva- leszakítottam egy ibolyát (nyílik már a kút mellett) és azt tettem bele.
Nem tudtam mesélni az új munkahelyemről sem. Azt még meséltem, hogy ez egy új hely, azt is, hogy ez egy tévé, csak azt nem, hogy mivel is foglalkozom ott.
Csalódást kell okoznom, mert tudom, hog yszíved szerint a képernyőn látnál engem, de szerintem az emberek még nincsenek rám felkészülve, úgyhogy meghúzodok inkább a háttérben.
Nagyon szeretjük ezt az új helyet, ahol lakunk Szöszkével. Ugyanott van, mint ahol egyszer voltál nálunk vendégségben, csak sokkkal szebb a lakás, meg a kilátás is. Képzeld, örököltem 4 láda muskátlit, azokat gondozom most. Eszembe jutott, hogy mindig ezzel nyúztál, hát most lesz alkalmam muskátliban gyönyörködni. Soha nem voltam oda érte, de majd arra gondolok, Te mindig nagyon szeretted őket.
Jól jönne most egy kis gyorssegély, mert meg kellene őket metszeni!
Közeleg a március 15-e, ilyenkor szoktunk mindig otthon nagy ünnepséget rendezni, a mindenki születsénapja és névnapja alkalmából.
Biztos csuklotok majd. Bár szerintem folymatosan.
Minden este azt várom hogy találkozunk álmomban, de eddig még nem sikerült, biztosan elkerüljük egymást. Én ma megint ott leszek.
Egy jó hírt hagytam a végére: a tékozló fiú visszatért a családjához, a három testvér újra egymásratalált. Gyomoka és én egy kicsit szkeptikusak vagyunk, de Anyus nagyon optimista. Én drukkolok nekik.
Furcsa, hogy már nem úgy köszönök el; "Vigyázz magadra!" - hiszen a mostaninál biztonságosabb helyen nem is lehetnél...