Felveszem a fonalat

Teleszívtam magam élménnyel, ezért úgy döntöttem, összeütök egy friss helyzetjelentést, mi újság körülöttem.
Legelsőként, jelentem újra túlvagyok egy sikeres zabkása kúrán! Most 10 napig ettem, ezt a borzalmat egészségem érdekében, szemben a téli 8 nappal és azt hiszem, egy ideig nem fogom magam ezzel sanyargatni..
Ez egy tisztítókúra, ami alatt nem lehet semmit sem enni, csak és kizárólag zabkását, csak vizet és gyógyteát szabad inni. Kávé, édesség, mindenféle cukros levek fogyasztása szigorúan tilos.
Egész múlt héten kóvályogtam, ha nem is éppen az éhségtől, de valami levertség volt rajtam. Aztán hétvégén fény derült a levertség okára. A vérnyomásom mindössze 73/55 volt! Azóta napi három kávét iszom. Biztos, ami biztos...

Múlt héten kicsit félreértelmeztem egy bejegyzést a könyvesblogon, vagyis inkább nem olvastam el figyelmesen, ezért elég kellemetlen helyzetbe sodortam magamat és Szöszkét is ezzel a hübelebalázs viselkedéssel.
Munka közben rákatintottam, a könyvesblogra, átfutottam az aznapi posztot, amiből csak annyi ragadt meg, hogy könyvcsere, meg Margitsziget. Nagyon lelkes lettem, hogy akkor én megyek, invitáltam a többieket is a cégnél, szerencsére senkit nem hozott annyira lázba a dolog mint engem :)
Szóval, megjegyeztem, hogy péntek, este 8, ezért én úgy terveztem, hogy mindennel végezzek -mondjuk 7-ig - majd kikerekezünk a szigetre, ahol lebonyolítom a csereberét - mint annak idején a Lutra matrica klubban, és este 10-kor már az ágyban olvasom a Vágy és vezeklést...
A fejemben az a kép volt, hogy mint valami bolhapiacon, állnak inkább középkorú emberek,mint fiatalok, ponyvákat kirakott könyvhalom felett és a kirakodók között pedig könyvmolyok bolyonganak vastag szemüvegben, réveteg tekintettel vadászva valami izgalmas olvasmányra.
...
Túl élénk fantáziám.
Negyed 9 után egy lélek sem ült a lefoglalt asztaloknál. Én, otthon, gyorsan belapátoltam 7 kötetet egy hátizsákba, amiktől nem okozna szívfájdalmat megválni, persze abban reménykedve, hogy helyette csupa áhított könyvvel térek majd este haza.
A Sarokkertben, mindenkiben, aki hátizsákkal érkezett, a potenciális cserepartnert véltem felfedezni, aki túl félénk ahhoz, hogy leüljön az asztalhokhoz.
Én a bátor, vállalkozó szellemű, egyben roppant kíváncsi olvasógép, bátorításként a "félénk lézengőknek" kipakoltam az egész halom könyvet magam elé az asztalra.
Annyira izgultam hogy Szöszke alig tudott két szót kihúzni belőlem. Egyre csak lestem az érkezőket.
Fél 10 körül odajött hozzánk egy fiú, hogy úgy látja, mi vagyunk az egyetlenek, akik könyvekkel ülnek, úgyhogy csatlakozzunk hozzájuk. (Én már kiszúrtam, hogy ott van Úrilány és az egész kompánia)
Szöszke, akkor már verbalizálta az engem is marcangoló kétséget, lehet hogy valamit én félreolvastam, vagy félreértelmeztem...
Gondoltam, hogy a barátságos kezdet után beolvadunk, nagyokat nevetünk, beszélgetünk, TALÁN lesz könyvcsere is...

kaptam egy könyvet Valuskától, aki nem egy őszülő, dagadt negyvenes, hanem egy magam korabeli fiú.
Nem alakult ki egymás szavába vágó beszélgetés, mert ez a saját magába szerelmes társaság nem volt képes befogadni minket, földieket.
Borzalmasan csalódott voltam.
Nem szeretem a kivagyi embereket...
Egyetlen Kellemes csalódás egy hozzánk hasonló, lelkes olvasó, akivel tényleg jót beszélgettünk. Miatta érdemes volt ezt az estét végigülni. Annak ellenére, hogy nem ehettem a paprikáskrumpliból, sem a blog születésnapi tortájából (valahogy az az infó is elkerülte a figyelmemet, hogy 1 éves a blog...), és nem ihattam sört.
A könyvkupac miatt is eléggé furán néztek, de amikor a tisztítókúrát emlegettem, valósággal úgy néztek rám ezek a cigarettázó "irodalmárok", mint egy földönkívülire.

Tudom, már uncsi vagyok, de még gyorsan leírom, hogy mit olvastam az utóbbi időben.
Hanne Ostravik: Vágy - egyáltalán nem váltotta be a reményeimet
Jean-Dominique Bauby: Szkafander és pillangó - szuper csudijó
Bodor Ádám: Részleg - nem teszett
Ian McEwan: Vágy és vezeklés - nagyon élveztem, tetszett
Most pedig Paul Austertől olvasom A véletlen zenéje c. könyvet, amiről még nem tudom eldönteni, hogy teszik vagy nem, egyelőre fura.