2008. május 18., vasárnap

Egyveleg

Nem jelentkeztem jó ideje, megint van miről beszámolni...

Először is otthon, a szülői házban egy kicsit megnőtt a létszám. Cecília, a házi cicánk, három kölykös alommal örvendeztetett meg minket. Nagyon vártuk már! A kis félős még bábáról is gondoskodott magának, Édesanyám végigasszisztálta a szülést, nem mozdulhatott mellőle. A végeredmény; 2 kislány és egy kandúr. Nagyon helyesek holnap lesznek kéthetesek.
A kis kandúrért kellet egy kicsit izgulni, valamiért kiközösítették a többiek, szopizni sem akart... Ott izgultunk, hogy mi lesz vele. Egy napig nem evett, Cecília sem törődött vele... Aztán varázsütésre megváltozott a viselkedése, nyalogatta a picurt, akinek ettől gondolom, helyreállt a kis belső világa és azóta rendben mennek a dolgok. Mindenki megkönnyebbülésére! Fura, de azt a lemaradást, egyelőre nem tudja behozni. Ő a legkisebb, legsoványabb.

Szintén egy kis Csákvár még...
Van virágoskertünk! Családi összefogással létrehoztunk egy kis szigetet a hátsó udvarrészen, ahol mostantól a virágoké a főszerep. A hely kijelölése a szokott módon zajlott. Mindenki másképpen gondolta, kerekedett egy parázs vita, hogyy melyikünk elgondolkodása a legtökéletesebb - közben Szöszke hangosan nevetett a háttérben, őrült család vagyunk- azt mondja. A zsibvásár rövid idő alatt elcsendesedett, megszületet a konszenzusos végeredmény; vagyis egyelőre a kiskert létrejött a szülők által kijelölt helyen, de további tarka szigeteket készítünk még a Gyomóka és az általam kijelölt helyeken. Ezek létrejöttének idejét bizonytalan ideig eltoltuk :)
Szeretek otthon lenni!

Múlt hét végén részt vettem életem első olyan pókerpartyján, ahol tournamentet játszottunk. És nyertem sokat!
Izgi volt, csak a végére mindig megunom, tudom, hogy ez képtelenül hangzik, de ez van!
Akkor már ki akartam szállni, rendre "ólineztem", de többször is nyertem, amire aztán végül kiszálltam, e így is benne voltam az első háromban, szóval gyakorlatilag veszteség nélkül jöttem ki az egészből.
És a hét híre! Görkorcsolyázás közben szerzett izomhúzódásom van. Végre sikerült találni csapatot, meg helyet és lehetőségem is van rendszeresen játszani velük, én pedig a második (!) alkalommal sérülök.
Nem vészes, 2-3 hónap, azt mondta az orvos, de akár 1 évig is elhúzódhat a gyógyulás. Remélem, ennél sokkal hamarabb megszabadulok ettől a nyavajától! A lovagló izmom sérült, amit elég nehéz kezelni is.
Szöszke mondta kedden reggel, hogy maradjak inkább itthon, de én erősködtem és bementem az irodába. Nem kellett volna!
Erős fájdalmaim voltak. Szerdától aztán inkább azt az opciót választottam, hogy a nappaliban, a kanapéról ücsörögve dolgozom, így megúszom a BKV-s hacacárét. Sokat segített ez a helyzetemen, mára már sokkal jobban érzem magam, annak ellenére, hogy sikerült egy kicsit rásérülnöm.
Bízom benne, hogy hamarosan ezt az egészet a hátam mögött hagyhatom és elkezdhetem a nyári igésmozgást, mert ilyenkorra mindig megjelenik az úszógumi, amit le kell dolgoznom... Szöszke már be is szólt tegnap :( Szerencsére egy kis futkározással, meg egy kis odafigyeléssel, ezt eddig mindig sikerült korrigálnom (remélem, nem dobál meg senki emiatt), és hiphop visszanyertem a versenysúlyom, bár nem is arra szoktam figyelni, hogy a mérleg mit mutat, hanem inkább arra, hogy a ruháim hogyan állnak rajtam. Mert tavaly nyáron pl., amikor heti 3x futottam 10 km-t, éppen annyi kilo voltam, mint most, csak a tükör mutatott egy kicsit mást...

Más részről pedig alkotói válságban szenvedek, azért nem jelentkezem annyit mint korábban. Vagyis nem is alkotói válság ez, hanem, kevés szabadidőm van, amit igyekszem hatékonyan eltölteni, ezért gyakran lemondok az élvezetről, amit a klaviatúra csapkodása jelent számomra és felcserélem, az olvasással, kocsmai kiruccanással, rosszabb helyzetben pedig házimunkával vagy túlórával.
Most is úgy elaszalad taz idő, és még össze kell dobnom, valami ehetőt holnap ebédre (csodaszép spárgát vettem), és még hasizmoznom is kell. Ojjaj. A HVG-t még el sem kezdem olvasni... Milyen jó lenne, ha az idő lelassítana egy kicsit. Lehetne a kedvemért?
Még egy kis apróság a végére. Rendeltem egy rakat könyvet, mert elfogyott az olvasnivalóm.
Kazuo Ishiguró: A főkomornyik szabadásgra megy
Bodor Ádám: A részleg
Hanne Orstavik: Vágy
Andrei Makine: A francia hagyaték
Murakasi Haruki: Szputnyik, szívecském!
Paul Auster: A véletlen zenéje
IAn McEwn: vágy és vezeklés


Beillesztek egy képet az apróságokról. Hát, nem édesek?

Nincsenek megjegyzések: