Itt vagyok, megvagyok, frissen, fitten, kipihenve, kivasalva, tavaszi szeplőarzenálommal, felfegyverkezve :)
Az elmúlt 4 napban egy Vas megyei városban, Bükben múlattuk az időt Szöszkével, minden idegszálunkkal a pihenésre koncentrálva.
Életem első wellness-hétvégéje volt ez, a korábbi cégem egyik búcsúajándéka, mivel az drága jó cég üdülési csekkel jutalmazta a munkámat (egyetlen csekken az egész összeget!!!!), így a legjobb megoldásnak ez tetszett, mert még kb. másfél hónapig nem lesz szabadságom, viszont a csekk határideje a végéhez közeledett.
Az utóbbi időben kicsit elszaladt velem a ló munkaügyben, úgyhogy nem is jött rosszul most ez a kis pihenő...
Már előre elterveztem, hogy semmit sem fogunk csinálni, de tényleg semmit, mert amikor nyaralni megyünk mindig annyit aktívkodunk, hogy hulla fáradtan érkezünk mindig haza. A terv meg is valósult. A mérleg: két délutáni gömbölyödés, hátmasszázs, szauna orrvérzésig, egy kis laza biciklizés, illetve egy megfontolt séta a Bük nevű, gyönyörű településen. Jajj, de jó volt!
A képet bicajozás közben készítette Szöszke.
Napok óta rá voltam gyógyulva a repce témára, aminek köszönhetően el is siettem a kattingatást... Délelőtti verőfényes napsütésben csináltam képeket, aminek köszönhetően besárgult az ég, pedig vakító kék volt! De ezen a lelkesedésem mellett látszik a színkavalkád is!
A végén már egész megbarátkoztam a növény, nem igazán visszafogott illatával is, ami kilométeres körzetben lebegett a vidék felett...
Bük, amúgy nem igazán nagy település, ennek ellenére város, ezt egy szomszéd település benzinkutasa jegyezte meg elég epés hangon. Kb. 3600-an élnek ott, zömük vendéglátásból. Az ott feltörő gyógyvíz odacsalogatja a turistákat, amit a helyiek felismertek(szerencsére), így a különféle szállás- és étkezési lehetőségek széles kínálata várja az odalátogatókat. Mi egy hotelt választottunk, a komplex szolgáltatásai miatt, de aki egy szobával beéri, mert mondjuk a biciklis kirándulás közben csak szeretne megaludni valahol, ő is megtalálja a számítását.
A falu egész képére rányomja a bélyegét, hogy inkább külföldről várnak vendégeket: valamennyi porta szépen karbantartott, igényes kertek, felújított parasztházak bőven kínálnak látnivalót a bőséges koszt után egészségügyi sétájukat intézőknek. Ami számomra külön öröm volt, az a két gólyafészek. Szeretem ezeket a nagy testű, monogám madarakat! Az egyik hímet sikerült egész közelről megfigyelni a "vacsi" megszerzése közben.
A 3 nap amúgy nagyon hamar elszaladt, de nem tudom megérteni azokat az embereket, akik egy hetet, vagy még többet is egy wellness-szállodában töltenek el. Ennyi idő elég a rekreálodásra, de tovább úgy hiszem, unatkoztam volna.
Szöszke bizonyosan, de ő egy elég hiperaktív típusú ember a nyaralásokon, mindent meg akar nézni, ki akar próbálni, át akar ruccanni a szomszéd településekre is... Ma már lelkesen javasolta, hogy hazafelé nézzük meg Győrt, mert ő csak sportolni volt eddig ott, én meg még nem is, nézzük meg a várost, mert sok jót hallottunk róla.
Így is lett. A belváros utcácskáit bejártuk, ettünk mini epres tortát és ittunk hozzá egy melanzsot a nagy ijedségre. Aztén a tanulmányi kirándulás kudarcba fulladt. Én ugyanis a kávézóban egész idő alatt hangosan vihorásztam, mint valami tinédzser, mert az egyik közeli asztalnál két jól szituált idős hölgy traccspartizott, Szöszke pedig parodizálta őket. Illetve csak az egyiküket, akinek be nem állt a szája, gyakorlatilag lélegzetvételnyi szünet nélkül nyomta a sztorikat. Nem zavarta ebben, hogy kihozták a süteményét, amit meg kell ennie, sem pedig a népes hallgatóközönség, ő csak mondta, mondta. Irén pedig, aki mellette ült(ez is kiderült), csak hallgatott serényen, még egy rövid ühümöt se tudott közbeszúrni... Még a könnyeim is folytak, annyira nevettem! Úgyhogy a várásnézés - ezek után- érdeklődés hiányában abbamaradt.
Tervezem, hogy akár napont írok megint, sok minden van a fejemben, de mire haaértem, nem volt kedvem a gép előtt kopácsolni.
Elvileg kevesebbet túlórázom mostantól, vistont több elfoglaltságom van estére. Na, majd kialakult! - ahogyan jóapám mondta nekem régen...