Hogyan képzeltem jövőmet 21 évesen?

Teljesen más dolog miatt, egy befogadásvizsgálatot kerestem, turkáltam a főiskolás beadandóim között. Találtam egy interjút, amit a jövőbeni énemmel kellett készíteni...

Ez így elég fura lehet, most így elsőre. Nem emlékszem én sem tisztán, de valami olyasmi lehetett a feladat, hogy képzeld el magad, hol leszel 5 év múlva, és készíts az akkori éneddel egy témainterjút! Bemásolom ide, valamennyi hibájával együtt. Szándékosan nem akarok belejavítani. Én akkor, 2002. májusában arról álmodoztam, hogyan lehetne a Petőfi Rádiót hallgatottabbá tenni. A Kossuthtal nem volt bajom - ma már ezt nem hallgatom -, a Bartókkal sem - ezt még szoktam. A Petőfi nekem akkor kilógott a sorból, meg akartam reformálni. Azt képzeltem, hogy ez sikerülni is fog, és a sok munkával, szenvedéssel, nehézséggel kikövezett út elvezet a Kánaánba, a munkámat elismerik, de ami ennél is fontosabb; a rádió hallgatottsága irgalmatlanul megnő a csapatom és az én munkám eredményeképpen... hepiend, hogy így mondjam. Látszik, hogy nem európai filmeken szocializálódtam. Mégis kedvem támadt ezt a bájosan naiv irományt megosztani a Málnaszörp olvasóival.

„Klubdélután” akkor és ma
(beszélgetés Málnaszörppel, a műsor „szülőanyjával”)


Azzal a hölggyel beszélgetek, aki a „Klubdélután” című műsor kitalálója, szerkesztője és műsorvezetője. "Málnaszörp" elnyerte „Az év műsorvezetője” díjat, amelyet tegnap vehetett át ünnepélyes keretek között a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnökétől.

-Rengetegen hallgatják a „Klubdélután”-t, azok számára, akik esetleg eddig még nem találkoztak vele mutassa be néhány szóban!
-Elsősorban fiataloknak szóló magazin, minden héten szerdán délután jelentkezik. Ez a hét - mondhatni – középpontja. A hét elkezdődött a péntek még messze van, ezért megpróbálunk ezzel a műsorral egy kis színt varázsolni a szürke hétköznapokba. A Petőfi Rádió közszolgálati adó, ehhez a szemlélethez méltó, ám mégis lendületes, fiatalos műsort sikerült az évek során kialakítani. A stúdióban a műsorvezető társaim még főiskolások, egyetemisták, ők jól tudják, mi is érdekli ezt a korosztály, ezért szívesen fogadok minden ötletet tőlük. Az adásban hetente más-más témát dolgozunk fel. Általában olyanokat, ami a fiatalok életével kapcsolatos; ezek az iskolával és a magánélettel állnak összefüggésben. Lényeges szempont, hogy minden módon próbáljuk felvenni a kapcsolatot a hallgatókkal. Elérhetnek minket telefonon, e-mailen, de levelet is írhatnak. Fontos része még a hétvégi programajánló. Tőlünk már szerdán megtudhatják, hol milyen kiállításokra, koncertekre, színház- és mozielőadásokra számíthatnak a hétvégén. Egy-egy művészt – festőt, zenészt, színészt- is rendszeresen megkérdezünk a magazinban.
-Mikor indult a „Klubdélután” és minek a hatására?
-Már három éve, hogy elkezdtük. Akkoriban úgy véltem, a fiatalok túl keveset olvasnak, járnak színházba, kiállításokra. És szinte egyikük sem hallgatott közszolgálati rádiót, vagy nézte a közszolgálati televízió csatornákat. Ekkor határoztam el, ha törik, ha szakad, megpróbálok ezen változtatni. A kollégáim közül többen kételkedtek abban, hogy ez sikerülhet. Kezdetben rengeteg kudarc ért. A hallgatottság olyan alacsony volt, hogy meg akarták szüntetni a műsort. Ekkor többször kérdeztem én is magamtól: „Normális vagyok én?”.
Ám az első év végére már kedvező visszajelzéseket kaptunk, a felmérések azt igazolták, egyre többen hallgatják a magazint, sőt ötleteket is adtak nekünk, hogyan tovább.
Ez a díj is elismerése annak, hogy jól halad a fiatalok fülének „meghódításával”.
A kollégáimmal együtt úgy érezzük ez még jobban megerősít bennünket abban, hogy a helyes úton járunk. A közeljövőben tervezzük egy újabb műsor elindítását, ezt is a huszonéves korosztály számára, de ez inkább szakmai magazin lenne, egy héten többször is jelentkezne, minden adás alkalmával újabb és újabb szakmákat ismerhetnének meg a hallgatók. És ha valaki kedvet kapna az éppen tárgyalt szakma elsajátítására, vagy behatóbban szeretne vele megismerkedni, a műsor végén tájékoztatjuk a hallgatókat, hol és milyen feltételekkel vehetnek rész a képzésben.
-Tehát adásról adásra más érdeklődési körű hallgatóságot céloznak meg.
-Tisztában vagyunk azzal, hogy nem fogunk rekordot dönteni a hallgatók számával. Persze örülnénk, ha minél többen hallgatnák a műsort. Olyanok is, akik esetleg nem találkoztak még az éppen tárgyalt szakmával, vagy más érdekli őket, csupán a látókörüket szeretnék szélesíteni. Mert erre is kiválóan alkalmas lesz a magazin. Tehát inkább azt tekintjük fő célunknak, hogy minél alaposabban körüljárjunk egy témát, hogy az minél több hallgatónak szolgáljon hasznos információval.
-Ahogy a készülő műsorról beszél folyton többes számot használ? Mégis mekkora csapat vesz majd részt a műsor elkészítésében?
-Ezt most még nem tudom pontosan megmondani, de annyit már elárulhatok, hogy szintén nem egyedül fogom a műsort vezetni, ismét lesznek „segítőtársaim” és minden adásra az ismertetett szakma egyik képviselőjét is meghívnánk. Persze ott vannak még a technikus társak, az utazó kollégák, akik készen hozzák majd a műsorba az anyagokat az ország minden pontjáról, és valamennyi hallgató segédkezik majd az újabb adások elkészítésénél, hiszen tanácsaikra, észrevételeikre ezúttal is számítunk majd.
-Elárulja a műsor nevét?
-Nem, ez egyelőre még titok.
-Akkor nem maradt más hátra, mint hogy sok szerencsét és kitartást kívánni a következőkre…
-Köszönöm, ez elkel nálunk mostanában.