Egyveleg

Nem jelentkeztem jó ideje, megint van miről beszámolni...

Először is otthon, a szülői házban egy kicsit megnőtt a létszám. Cecília, a házi cicánk, három kölykös alommal örvendeztetett meg minket. Nagyon vártuk már! A kis félős még bábáról is gondoskodott magának, Édesanyám végigasszisztálta a szülést, nem mozdulhatott mellőle. A végeredmény; 2 kislány és egy kandúr. Nagyon helyesek holnap lesznek kéthetesek.
A kis kandúrért kellet egy kicsit izgulni, valamiért kiközösítették a többiek, szopizni sem akart... Ott izgultunk, hogy mi lesz vele. Egy napig nem evett, Cecília sem törődött vele... Aztán varázsütésre megváltozott a viselkedése, nyalogatta a picurt, akinek ettől gondolom, helyreállt a kis belső világa és azóta rendben mennek a dolgok. Mindenki megkönnyebbülésére! Fura, de azt a lemaradást, egyelőre nem tudja behozni. Ő a legkisebb, legsoványabb.

Szintén egy kis Csákvár még...
Van virágoskertünk! Családi összefogással létrehoztunk egy kis szigetet a hátsó udvarrészen, ahol mostantól a virágoké a főszerep. A hely kijelölése a szokott módon zajlott. Mindenki másképpen gondolta, kerekedett egy parázs vita, hogyy melyikünk elgondolkodása a legtökéletesebb - közben Szöszke hangosan nevetett a háttérben, őrült család vagyunk- azt mondja. A zsibvásár rövid idő alatt elcsendesedett, megszületet a konszenzusos végeredmény; vagyis egyelőre a kiskert létrejött a szülők által kijelölt helyen, de további tarka szigeteket készítünk még a Gyomóka és az általam kijelölt helyeken. Ezek létrejöttének idejét bizonytalan ideig eltoltuk :)
Szeretek otthon lenni!

Múlt hét végén részt vettem életem első olyan pókerpartyján, ahol tournamentet játszottunk. És nyertem sokat!
Izgi volt, csak a végére mindig megunom, tudom, hogy ez képtelenül hangzik, de ez van!
Akkor már ki akartam szállni, rendre "ólineztem", de többször is nyertem, amire aztán végül kiszálltam, e így is benne voltam az első háromban, szóval gyakorlatilag veszteség nélkül jöttem ki az egészből.
És a hét híre! Görkorcsolyázás közben szerzett izomhúzódásom van. Végre sikerült találni csapatot, meg helyet és lehetőségem is van rendszeresen játszani velük, én pedig a második (!) alkalommal sérülök.
Nem vészes, 2-3 hónap, azt mondta az orvos, de akár 1 évig is elhúzódhat a gyógyulás. Remélem, ennél sokkal hamarabb megszabadulok ettől a nyavajától! A lovagló izmom sérült, amit elég nehéz kezelni is.
Szöszke mondta kedden reggel, hogy maradjak inkább itthon, de én erősködtem és bementem az irodába. Nem kellett volna!
Erős fájdalmaim voltak. Szerdától aztán inkább azt az opciót választottam, hogy a nappaliban, a kanapéról ücsörögve dolgozom, így megúszom a BKV-s hacacárét. Sokat segített ez a helyzetemen, mára már sokkal jobban érzem magam, annak ellenére, hogy sikerült egy kicsit rásérülnöm.

Bízom benne, hogy hamarosan ezt az egészet a hátam mögött hagyhatom és elkezdhetem a nyári igésmozgást, mert ilyenkorra mindig megjelenik az úszógumi, amit le kell dolgoznom... Szöszke már be is szólt tegnap :( Szerencsére egy kis futkározással, meg egy kis odafigyeléssel, ezt eddig mindig sikerült korrigálnom (remélem, nem dobál meg senki emiatt), és hiphop visszanyertem a versenysúlyom, bár nem is arra szoktam figyelni, hogy a mérleg mit mutat, hanem inkább arra, hogy a ruháim hogyan állnak rajtam. Mert tavaly nyáron pl., amikor heti 3x futottam 10 km-t, éppen annyi kilo voltam, mint most, csak a tükör mutatott egy kicsit mást...

Más részről pedig alkotói válságban szenvedek, azért nem jelentkezem annyit mint korábban. Vagyis nem is alkotói válság ez, hanem, kevés szabadidőm van, amit igyekszem hatékonyan eltölteni, ezért gyakran lemondok az élvezetről, amit a klaviatúra csapkodása jelent számomra és felcserélem, az olvasással, kocsmai kiruccanással, rosszabb helyzetben pedig házimunkával vagy túlórával.
Most is úgy elaszalad taz idő, és még össze kell dobnom, valami ehetőt holnap ebédre (csodaszép spárgát vettem), és még hasizmoznom is kell. Ojjaj. A HVG-t még el sem kezdem olvasni... Milyen jó lenne, ha az idő lelassítana egy kicsit. Lehetne a kedvemért?
Még egy kis apróság a végére. Rendeltem egy rakat könyvet, mert elfogyott az olvasnivalóm.
Kazuo Ishiguró: A főkomornyik szabadásgra megy
Bodor Ádám: A részleg
Hanne Orstavik: Vágy
Andrei Makine: A francia hagyaték
Murakasi Haruki: Szputnyik, szívecském!
Paul Auster: A véletlen zenéje
IAn McEwn: vágy és vezeklés


Beillesztek egy képet az apróságokról. Hát, nem édesek?

Hogyan képzeltem jövőmet 21 évesen?

Teljesen más dolog miatt, egy befogadásvizsgálatot kerestem, turkáltam a főiskolás beadandóim között. Találtam egy interjút, amit a jövőbeni énemmel kellett készíteni...

Ez így elég fura lehet, most így elsőre. Nem emlékszem én sem tisztán, de valami olyasmi lehetett a feladat, hogy képzeld el magad, hol leszel 5 év múlva, és készíts az akkori éneddel egy témainterjút! Bemásolom ide, valamennyi hibájával együtt. Szándékosan nem akarok belejavítani. Én akkor, 2002. májusában arról álmodoztam, hogyan lehetne a Petőfi Rádiót hallgatottabbá tenni. A Kossuthtal nem volt bajom - ma már ezt nem hallgatom -, a Bartókkal sem - ezt még szoktam. A Petőfi nekem akkor kilógott a sorból, meg akartam reformálni. Azt képzeltem, hogy ez sikerülni is fog, és a sok munkával, szenvedéssel, nehézséggel kikövezett út elvezet a Kánaánba, a munkámat elismerik, de ami ennél is fontosabb; a rádió hallgatottsága irgalmatlanul megnő a csapatom és az én munkám eredményeképpen... hepiend, hogy így mondjam. Látszik, hogy nem európai filmeken szocializálódtam. Mégis kedvem támadt ezt a bájosan naiv irományt megosztani a Málnaszörp olvasóival.

„Klubdélután” akkor és ma
(beszélgetés Málnaszörppel, a műsor „szülőanyjával”)


Azzal a hölggyel beszélgetek, aki a „Klubdélután” című műsor kitalálója, szerkesztője és műsorvezetője. "Málnaszörp" elnyerte „Az év műsorvezetője” díjat, amelyet tegnap vehetett át ünnepélyes keretek között a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnökétől.

-Rengetegen hallgatják a „Klubdélután”-t, azok számára, akik esetleg eddig még nem találkoztak vele mutassa be néhány szóban!
-Elsősorban fiataloknak szóló magazin, minden héten szerdán délután jelentkezik. Ez a hét - mondhatni – középpontja. A hét elkezdődött a péntek még messze van, ezért megpróbálunk ezzel a műsorral egy kis színt varázsolni a szürke hétköznapokba. A Petőfi Rádió közszolgálati adó, ehhez a szemlélethez méltó, ám mégis lendületes, fiatalos műsort sikerült az évek során kialakítani. A stúdióban a műsorvezető társaim még főiskolások, egyetemisták, ők jól tudják, mi is érdekli ezt a korosztály, ezért szívesen fogadok minden ötletet tőlük. Az adásban hetente más-más témát dolgozunk fel. Általában olyanokat, ami a fiatalok életével kapcsolatos; ezek az iskolával és a magánélettel állnak összefüggésben. Lényeges szempont, hogy minden módon próbáljuk felvenni a kapcsolatot a hallgatókkal. Elérhetnek minket telefonon, e-mailen, de levelet is írhatnak. Fontos része még a hétvégi programajánló. Tőlünk már szerdán megtudhatják, hol milyen kiállításokra, koncertekre, színház- és mozielőadásokra számíthatnak a hétvégén. Egy-egy művészt – festőt, zenészt, színészt- is rendszeresen megkérdezünk a magazinban.
-Mikor indult a „Klubdélután” és minek a hatására?
-Már három éve, hogy elkezdtük. Akkoriban úgy véltem, a fiatalok túl keveset olvasnak, járnak színházba, kiállításokra. És szinte egyikük sem hallgatott közszolgálati rádiót, vagy nézte a közszolgálati televízió csatornákat. Ekkor határoztam el, ha törik, ha szakad, megpróbálok ezen változtatni. A kollégáim közül többen kételkedtek abban, hogy ez sikerülhet. Kezdetben rengeteg kudarc ért. A hallgatottság olyan alacsony volt, hogy meg akarták szüntetni a műsort. Ekkor többször kérdeztem én is magamtól: „Normális vagyok én?”.
Ám az első év végére már kedvező visszajelzéseket kaptunk, a felmérések azt igazolták, egyre többen hallgatják a magazint, sőt ötleteket is adtak nekünk, hogyan tovább.
Ez a díj is elismerése annak, hogy jól halad a fiatalok fülének „meghódításával”.
A kollégáimmal együtt úgy érezzük ez még jobban megerősít bennünket abban, hogy a helyes úton járunk. A közeljövőben tervezzük egy újabb műsor elindítását, ezt is a huszonéves korosztály számára, de ez inkább szakmai magazin lenne, egy héten többször is jelentkezne, minden adás alkalmával újabb és újabb szakmákat ismerhetnének meg a hallgatók. És ha valaki kedvet kapna az éppen tárgyalt szakma elsajátítására, vagy behatóbban szeretne vele megismerkedni, a műsor végén tájékoztatjuk a hallgatókat, hol és milyen feltételekkel vehetnek rész a képzésben.
-Tehát adásról adásra más érdeklődési körű hallgatóságot céloznak meg.
-Tisztában vagyunk azzal, hogy nem fogunk rekordot dönteni a hallgatók számával. Persze örülnénk, ha minél többen hallgatnák a műsort. Olyanok is, akik esetleg nem találkoztak még az éppen tárgyalt szakmával, vagy más érdekli őket, csupán a látókörüket szeretnék szélesíteni. Mert erre is kiválóan alkalmas lesz a magazin. Tehát inkább azt tekintjük fő célunknak, hogy minél alaposabban körüljárjunk egy témát, hogy az minél több hallgatónak szolgáljon hasznos információval.
-Ahogy a készülő műsorról beszél folyton többes számot használ? Mégis mekkora csapat vesz majd részt a műsor elkészítésében?
-Ezt most még nem tudom pontosan megmondani, de annyit már elárulhatok, hogy szintén nem egyedül fogom a műsort vezetni, ismét lesznek „segítőtársaim” és minden adásra az ismertetett szakma egyik képviselőjét is meghívnánk. Persze ott vannak még a technikus társak, az utazó kollégák, akik készen hozzák majd a műsorba az anyagokat az ország minden pontjáról, és valamennyi hallgató segédkezik majd az újabb adások elkészítésénél, hiszen tanácsaikra, észrevételeikre ezúttal is számítunk majd.
-Elárulja a műsor nevét?
-Nem, ez egyelőre még titok.
-Akkor nem maradt más hátra, mint hogy sok szerencsét és kitartást kívánni a következőkre…
-Köszönöm, ez elkel nálunk mostanában.

Itt vagyok, megvagyok, frissen, fitten, kipihenve, kivasalva, tavaszi szeplőarzenálommal, felfegyverkezve :)
Az elmúlt 4 napban egy Vas megyei városban, Bükben múlattuk az időt Szöszkével, minden idegszálunkkal a pihenésre koncentrálva.
Életem első wellness-hétvégéje volt ez, a korábbi cégem egyik búcsúajándéka, mivel az drága jó cég üdülési csekkel jutalmazta a munkámat (egyetlen csekken az egész összeget!!!!), így a legjobb megoldásnak ez tetszett, mert még kb. másfél hónapig nem lesz szabadságom, viszont a csekk határideje a végéhez közeledett.
Az utóbbi időben kicsit elszaladt velem a ló munkaügyben, úgyhogy nem is jött rosszul most ez a kis pihenő...
Már előre elterveztem, hogy semmit sem fogunk csinálni, de tényleg semmit, mert amikor nyaralni megyünk mindig annyit aktívkodunk, hogy hulla fáradtan érkezünk mindig haza. A terv meg is valósult. A mérleg: két délutáni gömbölyödés, hátmasszázs, szauna orrvérzésig, egy kis laza biciklizés, illetve egy megfontolt séta a Bük nevű, gyönyörű településen. Jajj, de jó volt!
A képet bicajozás közben készítette Szöszke.
Napok óta rá voltam gyógyulva a repce témára, aminek köszönhetően el is siettem a kattingatást... Délelőtti verőfényes napsütésben csináltam képeket, aminek köszönhetően besárgult az ég, pedig vakító kék volt! De ezen a lelkesedésem mellett látszik a színkavalkád is!
A végén már egész megbarátkoztam a növény, nem igazán visszafogott illatával is, ami kilométeres körzetben lebegett a vidék felett...
Bük, amúgy nem igazán nagy település, ennek ellenére város, ezt egy szomszéd település benzinkutasa jegyezte meg elég epés hangon. Kb. 3600-an élnek ott, zömük vendéglátásból. Az ott feltörő gyógyvíz odacsalogatja a turistákat, amit a helyiek felismertek(szerencsére), így a különféle szállás- és étkezési lehetőségek széles kínálata várja az odalátogatókat. Mi egy hotelt választottunk, a komplex szolgáltatásai miatt, de aki egy szobával beéri, mert mondjuk a biciklis kirándulás közben csak szeretne megaludni valahol, ő is megtalálja a számítását.
A falu egész képére rányomja a bélyegét, hogy inkább külföldről várnak vendégeket: valamennyi porta szépen karbantartott, igényes kertek, felújított parasztházak bőven kínálnak látnivalót a bőséges koszt után egészségügyi sétájukat intézőknek. Ami számomra külön öröm volt, az a két gólyafészek. Szeretem ezeket a nagy testű, monogám madarakat! Az egyik hímet sikerült egész közelről megfigyelni a "vacsi" megszerzése közben.
A 3 nap amúgy nagyon hamar elszaladt, de nem tudom megérteni azokat az embereket, akik egy hetet, vagy még többet is egy wellness-szállodában töltenek el. Ennyi idő elég a rekreálodásra, de tovább úgy hiszem, unatkoztam volna.
Szöszke bizonyosan, de ő egy elég hiperaktív típusú ember a nyaralásokon, mindent meg akar nézni, ki akar próbálni, át akar ruccanni a szomszéd településekre is... Ma már lelkesen javasolta, hogy hazafelé nézzük meg Győrt, mert ő csak sportolni volt eddig ott, én meg még nem is, nézzük meg a várost, mert sok jót hallottunk róla.
Így is lett. A belváros utcácskáit bejártuk, ettünk mini epres tortát és ittunk hozzá egy melanzsot a nagy ijedségre. Aztén a tanulmányi kirándulás kudarcba fulladt. Én ugyanis a kávézóban egész idő alatt hangosan vihorásztam, mint valami tinédzser, mert az egyik közeli asztalnál két jól szituált idős hölgy traccspartizott, Szöszke pedig parodizálta őket. Illetve csak az egyiküket, akinek be nem állt a szája, gyakorlatilag lélegzetvételnyi szünet nélkül nyomta a sztorikat. Nem zavarta ebben, hogy kihozták a süteményét, amit meg kell ennie, sem pedig a népes hallgatóközönség, ő csak mondta, mondta. Irén pedig, aki mellette ült(ez is kiderült), csak hallgatott serényen, még egy rövid ühümöt se tudott közbeszúrni... Még a könnyeim is folytak, annyira nevettem! Úgyhogy a várásnézés - ezek után- érdeklődés hiányában abbamaradt.
Tervezem, hogy akár napont írok megint, sok minden van a fejemben, de mire haaértem, nem volt kedvem a gép előtt kopácsolni.
Elvileg kevesebbet túlórázom mostantól, vistont több elfoglaltságom van estére. Na, majd kialakult! - ahogyan jóapám mondta nekem régen...