Ennyi. Vége!
Nincs többet autóban ücsörgés, úgyhogy van időm és energiám, hogy végre bejegyzést írjak.
Annyi, hogy most nem fogok művészkedni, mivel rengeteg dolog történt, az utóbbi egy hétben. Az események jó része persze, a fejemben történt, mert abból a szokásomból, hogy agyalok egész nap, nem tettem le :)
Az önképzésem nem ért véget a mútlkori pár könyvvel.
Azóta kivégeztem még egyszer Orwel 1984-ét, és mivel nagyon sok ember ajánlotta, próbát tettem Maughammal is. Egy novelláskötetet olvastam tőle, Ashenden, a hírszerző címűt. Érdekes, hogy nem szeretem a novelláskötetteket, de ez kivétel volt. Igaz, csak Ashendenről, illetve a kalandjairól szólnak a történetek, így nem kell minden egység végén a szereplőtől búcsúzni, a következő részben pedig újakat megismerni.
Ha a pestiestnek írnék most, így fogalmaznék: izgalmas cselekmény, kitűnő jellemrajzok, suspence, kémekhistóriák ez Maugham receptje a sikerhez!
A tréfát félretéve, tényleg jó kis könyv. (Eddig úgy hittem, a kémtörténeteket nem szeretem.)
Aztán jött a feketeleves, Günter Grasstól A hal című regény, amit megvettem ugyan, mert a fülszöveg alapján izginek tűnt, de azóta is csak szemeztem vele, mert tudtam, hogy időigényes olvasmány lesz belőle. Nem is haladok vele könnyen, ide-oda ugrál a cselekmény az idősíkokban, valahogy nehéz követni, de nem rossz, tehát nem fogom félbehagyni.
De csak óvatiban haladok vele, mellette IPM ment, meg HVG, meg VOX, meg minden, amivel telt az idő. A titkos munkám alatt :)
Mókás volt, ahogyan az emberek, akik meg mertek szólítani, miket feltételeztek, hogy mit csinálok. Volt, aki azt hitte, valakit lehallgatok, mint a filmekben:) Mindenesetre kevesen tudtak úgy elmenni az autó mellet, hogy nem kukucskáltak be. (Ja, ha eddig még nem írtam, bár szerintem igen, egy hétig nem csináltam semmit, csak ültem egy autóban, amin volt 3 antenna, a hátsó ülésen pedig két laptop.) El lehet képzelni az emberek fejét...
Szerencsére, most sokkal jobb csapat volt ott, mint nyáron. Akkor nem alakultakk ki klikkek, vagy legalábbis én kimaradtam belőle, nem volt divat az együtt ebédelés, meg a kávézgatás. Sőt, az a pár perc, amit kötelezően együtt kellett tölteni a supervisorokkal, az is feszült csendben telt el. Nyomasztó volt.
Ezekre felkészülve vettem fel múlt héten a kocsit, de szerencsére már a megérkezésemklor kellemesen csalódtam, mert akikkel tavaly együtt nyomultuk, ők kedvesen fogadtak, az új emberek, meg valahogy barátságosabak voltak. A morc supervisorok nagy része is lecserélődött igazán vicces fiúkra, így mókától kacagástól zengett a bázis. No,persze ez így nem fedi le a valóságot, de minden, amit nyáron vártam, és nem valósult meg, az most igen, ezért könnyeben telt az idő, nem éreztem magam feszélyezve.
Sajnos, valami ne stimmelt, ezért a brittek beintettek, úgyhogy tegnap este letettük a lantot.Konkrétan ez azt jelenti, hogy a hőn áhított túrabakancsom megvásárlásával még várnom kell egy kicsit. Pff. De megerősítem a lelkem, mert úgy nem ítélhetem el a fogyasztói társadalmat, hogy magam is a pénzszórók közé tartozom.
(Az öntudadom még megvan!)
Most így is egy kicsit bűntudatom van, mert engedtem a borítékban lapuló bankók zizegésének. Vettem egy nagylányos táskát ( de ezt tényleg muszáj volt, mert nem járhatok örökké egy oldalra csaphatós Tatonkával), és még Szöszkének is vettem meglepit... A gyanusítgatás elkerülése végett: nem Valentin-napra! Azért ma, mert most tehettem meg és nincs köze a szívecskékhez.
Egy hete megnéztem az Este c. filmet. Egyedül. Életemben másodszor voltam egyedül moziban. Nem volt ciki, mert ez amolyan csajos film, úgyhogy voltunk kb. 12-en a nézőtéren -mindenki lány, ebből két csaj érkezett kettesben, mi pedig a többiekkel a vagány, egyedül sem félünk mozgalmat erősítettük.
Azt kell mondjam, nem csalódtam. Olvastam jót is, rosszat is, de nekem tetszett. Annyit kaptam, amennyit az előzetes alapján vártam. Festői képek, lassan pergő cselekmények, állandó ugrálás a jelen és amúlt között, románc, beteljesületlen szerelem, nyitott befejezés. Megkaptam. Továbbmegyek; katarzisélmáényem volt. Nem pityeredtem el, mint egy-két nézőtársam, de "átjött"- ahogyan mostanában divat ezt mondani.
Jövő héten kezedk az új munkahelyem lesz, szerdán kezdek. Egy filmforgalmazó cég. Kíváncsi vagyok. Eddig mindegyik cégben csalódnom kellett - ezek száma nem kevés-, ezért most már nincs bennem sok kérdőjel. De amennyiben felülmúlják a várakozásaimat, az még jobb lesz.
Elégé elvagyok a Picasa nevő programmal, csinosítom a képeket, amiket szeretek, de valahogy nem az igaziak. Fogok majdberakni többet is ide a blogba.
És mivel a Nord telekom a XXI. században 30 nap alatt vállalja az Internet házhoz szállítását, nem tudom megmondani, milyen rendszerességgel fogok megjelenni. Igyekszem nagyon, de nem kellemes egy Netcafében pötyörögni. Azt nem is említve, hogy fóbiám van, a túl sok ember által összetapaizott billyentyűzettől...
Nincs többet autóban ücsörgés, úgyhogy van időm és energiám, hogy végre bejegyzést írjak.
Annyi, hogy most nem fogok művészkedni, mivel rengeteg dolog történt, az utóbbi egy hétben. Az események jó része persze, a fejemben történt, mert abból a szokásomból, hogy agyalok egész nap, nem tettem le :)
Az önképzésem nem ért véget a mútlkori pár könyvvel.
Azóta kivégeztem még egyszer Orwel 1984-ét, és mivel nagyon sok ember ajánlotta, próbát tettem Maughammal is. Egy novelláskötetet olvastam tőle, Ashenden, a hírszerző címűt. Érdekes, hogy nem szeretem a novelláskötetteket, de ez kivétel volt. Igaz, csak Ashendenről, illetve a kalandjairól szólnak a történetek, így nem kell minden egység végén a szereplőtől búcsúzni, a következő részben pedig újakat megismerni.
Ha a pestiestnek írnék most, így fogalmaznék: izgalmas cselekmény, kitűnő jellemrajzok, suspence, kémekhistóriák ez Maugham receptje a sikerhez!
A tréfát félretéve, tényleg jó kis könyv. (Eddig úgy hittem, a kémtörténeteket nem szeretem.)
Aztán jött a feketeleves, Günter Grasstól A hal című regény, amit megvettem ugyan, mert a fülszöveg alapján izginek tűnt, de azóta is csak szemeztem vele, mert tudtam, hogy időigényes olvasmány lesz belőle. Nem is haladok vele könnyen, ide-oda ugrál a cselekmény az idősíkokban, valahogy nehéz követni, de nem rossz, tehát nem fogom félbehagyni.
De csak óvatiban haladok vele, mellette IPM ment, meg HVG, meg VOX, meg minden, amivel telt az idő. A titkos munkám alatt :)
Mókás volt, ahogyan az emberek, akik meg mertek szólítani, miket feltételeztek, hogy mit csinálok. Volt, aki azt hitte, valakit lehallgatok, mint a filmekben:) Mindenesetre kevesen tudtak úgy elmenni az autó mellet, hogy nem kukucskáltak be. (Ja, ha eddig még nem írtam, bár szerintem igen, egy hétig nem csináltam semmit, csak ültem egy autóban, amin volt 3 antenna, a hátsó ülésen pedig két laptop.) El lehet képzelni az emberek fejét...
Szerencsére, most sokkal jobb csapat volt ott, mint nyáron. Akkor nem alakultakk ki klikkek, vagy legalábbis én kimaradtam belőle, nem volt divat az együtt ebédelés, meg a kávézgatás. Sőt, az a pár perc, amit kötelezően együtt kellett tölteni a supervisorokkal, az is feszült csendben telt el. Nyomasztó volt.
Ezekre felkészülve vettem fel múlt héten a kocsit, de szerencsére már a megérkezésemklor kellemesen csalódtam, mert akikkel tavaly együtt nyomultuk, ők kedvesen fogadtak, az új emberek, meg valahogy barátságosabak voltak. A morc supervisorok nagy része is lecserélődött igazán vicces fiúkra, így mókától kacagástól zengett a bázis. No,persze ez így nem fedi le a valóságot, de minden, amit nyáron vártam, és nem valósult meg, az most igen, ezért könnyeben telt az idő, nem éreztem magam feszélyezve.
Sajnos, valami ne stimmelt, ezért a brittek beintettek, úgyhogy tegnap este letettük a lantot.Konkrétan ez azt jelenti, hogy a hőn áhított túrabakancsom megvásárlásával még várnom kell egy kicsit. Pff. De megerősítem a lelkem, mert úgy nem ítélhetem el a fogyasztói társadalmat, hogy magam is a pénzszórók közé tartozom.
(Az öntudadom még megvan!)
Most így is egy kicsit bűntudatom van, mert engedtem a borítékban lapuló bankók zizegésének. Vettem egy nagylányos táskát ( de ezt tényleg muszáj volt, mert nem járhatok örökké egy oldalra csaphatós Tatonkával), és még Szöszkének is vettem meglepit... A gyanusítgatás elkerülése végett: nem Valentin-napra! Azért ma, mert most tehettem meg és nincs köze a szívecskékhez.
Egy hete megnéztem az Este c. filmet. Egyedül. Életemben másodszor voltam egyedül moziban. Nem volt ciki, mert ez amolyan csajos film, úgyhogy voltunk kb. 12-en a nézőtéren -mindenki lány, ebből két csaj érkezett kettesben, mi pedig a többiekkel a vagány, egyedül sem félünk mozgalmat erősítettük.
Azt kell mondjam, nem csalódtam. Olvastam jót is, rosszat is, de nekem tetszett. Annyit kaptam, amennyit az előzetes alapján vártam. Festői képek, lassan pergő cselekmények, állandó ugrálás a jelen és amúlt között, románc, beteljesületlen szerelem, nyitott befejezés. Megkaptam. Továbbmegyek; katarzisélmáényem volt. Nem pityeredtem el, mint egy-két nézőtársam, de "átjött"- ahogyan mostanában divat ezt mondani.
Jövő héten kezedk az új munkahelyem lesz, szerdán kezdek. Egy filmforgalmazó cég. Kíváncsi vagyok. Eddig mindegyik cégben csalódnom kellett - ezek száma nem kevés-, ezért most már nincs bennem sok kérdőjel. De amennyiben felülmúlják a várakozásaimat, az még jobb lesz.
Elégé elvagyok a Picasa nevő programmal, csinosítom a képeket, amiket szeretek, de valahogy nem az igaziak. Fogok majdberakni többet is ide a blogba.
És mivel a Nord telekom a XXI. században 30 nap alatt vállalja az Internet házhoz szállítását, nem tudom megmondani, milyen rendszerességgel fogok megjelenni. Igyekszem nagyon, de nem kellemes egy Netcafében pötyörögni. Azt nem is említve, hogy fóbiám van, a túl sok ember által összetapaizott billyentyűzettől...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése