Mielőtt bármilyen sztoriba is belekezdenék, hadd mondjak köszönetet annak a helyesírási hibákra érzékeny angyalnak, aki visszavarázsolta a blog eszköztárát! Innentől fogva lesz sorkizárás, betűformázás, de elsőkén és mindenek előtt; helyesírás-ellenőrzés.
Rendkívül türelmetlen vagyok, ezért soha nem olvasom át amit írtam, mert azonnal szeretném látni, hogyan mutat majd az oldal. A "preview" nem az igazi...
Ma nem nagyon megy az írás, hulla fáradt vagyok.
Óraátállítás hétvégéje volt (erről most nem fejteném ki a véleményem), s ilyenkor apró Édesanyám, hetekig állítja, hogy ő érzi azt 1 óra csúszást... Ezen mi többiek jót derülünk, és minden alkalmat megragadunk, hogy az "időeltolódással" ugrassuk.
Azért mesélem ezt el, mert valahogy ma én is érzem :)Ezt a bejegyzést is csak azért erőszakolom most ide, mert az érdi kirándulásról hazafelé jövet az autóban félálomban zsongva beugrott ez a Dali kép.
No, persze inkább a többnapos kialvatlanság az oka a fáradtságomnak, meg a délutáni görkorizás. Szöszkével gurulgattunk egy kicsit a városban, és a téli, henyéléshez szokott szervezetem azonnal jelzi, hogy neki ez egy kicsit sok volt.
De most végre itt van megint jó idő, úgyhogy nincsen felmentés, holnaptól újra indul a futkározás esténként.
Mivel most a gondolattól is elfáradok, jöjjön a meleg fürdő, meg Vámos könyve mielőtt beleájulok az éjszakába...

Szülinapi extra

Egy kis meglepetésként, ma rendhagyó módon jómagam, azaz Szöszke ragadja meg a billentyűzetet, és enged szabad folyást a gondolatoknak.

Az ok pedig nem más, hogy a blog kisgazdája ma ünnepli 27. születésnapját.

Ta-damm! Isten éltesse sokáig, szülei örömére!

Az egyik kívánság pedig az volt e jeles alkalom kapcsán, hogy vendégművészként ma én legyek málnaszörp bloggere.

Sokat törtem a fejem, hogy mi is legyen a téma. Komoly felelősség ez, hiszen a maroknyi, ámde annál lelkesebb olvasótábort nem szeretném elriasztani. Több lehetséges felütés is felmerült bennem.

1. Romantikus: üzenet az éteren át, hogy mi ketten mint borsó meg a héja...
De ez nem tetszett, mert szerintem ez kettőnkre tartozik. (bocsesz)

2. Vicces: kulisszatikok a szerzőről, amit csak most, csak Nektek, csak Tőlem tudhattok meg...
Ezt is elvetettem, élőben sem mindig értik a humorom... :)

3. Elgondolkodtató: 27 év, hogy rohan az idő, amikor megismerkedtünk, még csak 19 volt (asszem), és hogy azóta mennyi mindent megéltünk együtt. Sok érdekes helyen jártunk, mint Párizs, Jordánia, Görögország, London, Montenegro, Szlovénia, Dánia, Horvátország.

Annak idején, ha kettesben akartunk lenni, nekem a 2.-ra kellet felmásznom Esztergomban a koleszba, és a Katolikus Főiskola kissé molyszagú lányainak meghökkent tekintetétől övezve osontam be a szobájába, hogy aztán reggel 6.30-kor 2 lelkes takarítónő ránknyissa az ajtót, amit aztán gyorsan be is zártak, hogy azonnal jelentsék az in flagrantit. Most pedig már a 4. albérletünket rendeztük be, és élünk úgy, mint az igazi felnőttek.

Hogy mennyi mindent köszönhetek neki, hiszen az én és a kiscsaládom életében is fontos változásokat tudot elérni kitartó, cserfes, közvetlen lényével.

Ebből talán Te, kedves olvasó is érzékelsz valamit, hiszen az első, néhány kissé görcsös (1-2 óráig tartó) bejegyzés után, mostanában már sitty-sutty gurulnak ki a szavak az ujjai végéből. Könnyű neki, hiszen ébren töltött életének 95%-át gondolkodással tölti, ha éppen nem beszél. Amikor beszél, akkor pedig azt mondja el, amin az előbb még gondolkodott...

Aki Agatha Christine-n nevelkedett már sejtheti, hogy az "Elgondolkodtató" mellett tettem le a voksomat, és hagyom, hogy a fejemben cikázó gondolatok a klaviatúrát csapkodva legyenek mindenki által láthatók.

Furcsa érzés, de tetszik...

Szóval 27 éves lett a kishölgy, aki a tegnapi estét jópár szaké, japán és magyar sörök társaságában töltötte új kollégái társaságában, és jómagam 02-kor furikáztam haza. Ennek megfelelően a mai estét az ünnepség, ajándékozás ("Ez a nap csak rólam szól" a szülinapok jeligéje) után egy eü-sétával vezettünk le, amit azért a közeli Vörös Oroszlánban fejeztünk be 1-1 kancsó tea társaságában.


Már csak 16 percem van, hogy még a napján publikáljam ezt a szösszenetet, úgyhogy a most még egyszer gyorsan átnézem az elgépeléseket, helyesírási hibákat, amikből biztos maradt 1-2.

Remélem, hogy a csatolt képből Te, kedves olvasó is látod az örömöt, és az ijedséget, ami az alattomosan berobbanó virágot formázó tüzijáték okozott az ünnepeltnek! A sikkongatást nem vettem fel...


Drága Blogtulajdonos, bízom benne, hogy sikerült még egy kis boldogságot okoznom a fenti sorokkal!

Még 1szer Nagyon Boldog Születésnapot Kívánok Neked!

Csókol: Szöszke

ui: már csak remélni tudom, hogy a kedves ismeretlen ismerősök is ráncok nélkül úszták meg ámokfutásomat! :) Gyertek máskor is, mert nagyon vár ám Titeket, de ez titok...

Veszíts el egy könyvet!

Mindig azon siránkozunk, hogy egyre kevesebben forgatják a könyveket, inkább a távirányító után nyúlnak az emberek...
Észrevettem, hogy amikor tömegközlekedem, automatikusan azt kezdem el figyelni, hogy az utastársaim közül ki olvas, és ki nem. Kegyesen a mindenféle pletykalapot nyálazónak is szoktam pontot adni...
Ugyanis volt választása! A bambán maga elé meredés és a tuctuc hallgatása helyett olvas! Ez a nem mindegy!
A mellébeszélés után a lényeg. Van, aki megcsinálja. Nem nyunnyog, hogy így kéne, meg úgy kéne, hanem cselekszik.
Van egy csapat Orosházán, akinek a tagjai azért dolgoznak, hogy megmutassák, bebizonyítsák, az Internettel nem jött el a könyvtársovilágvége, sőt. Igyekeznek web 2.0 -sá varázsolni a birodalmukat. Vagy a sok monitorfejűt visszaterelni a papír és a nyomtatott betűk felé...
Keményen dolgoznak, hogy az emberek fejében e könyvtárral ( csendes, unalmas hely) és a könyvtársokkal (öreg, szőrős, szájszagú) kapvcsolatban kialakult sztereotítpiát eloszlassák és egyben egy új képet kialakítsanak.

A Könyvtárosházáról beszélek, akik elindítottak egy kezdeményezést...

"Kedves, drága olvasó! Blogolvasó, könyvtári olvasó, könyvolvasó, olvasó! Új játékot ajánlunk becses figyelmedbe. Egy játékot, ami az olvasásról fog szólni."
folyt. itt

Kiruccanás kamaszkoromba

Nosztalgikus hangulatba kerültem ma.
Hazautaztam a Húsvéti Ünnepekre. Wellnesshétvégét terveztünk Szöszkével, de inkább elhalasztottuk. Most itt vagyunk a szülöi házban már péntek este óta. A közös tojásfestésről Anyussal lemaradtam, mert kicsit szusszantam tegnap délután, de tegnapi semmittevést bepótoltam ma délután. Kimondani sem merem mennyi idő után, porrongyot ragadtam és kitakarítottam elárvult szobácskámat.
Régen, amikor még itthon laktam, az volt a szokás, hogy minden szombaton kiglancoltuk a szobánkat. Gyomóka is és én is. Mindig az éppen aktuális kedvenc muzsikámat hallgattam közben. Ó, a boldog békeidők! :)
Ma Massive Attackre vágytam, elő is kotortam egy ezeréves kazettát(!), az agyonhallgatott szalagról előszálló dallamok szárnyán szálltam én vissza a 10 évvel ezelőtti kis világomba.
Nem kis vállakozás volt ez a részemről, mivel imádok érdekességek után kutatni, aminél aztán jól leragadok. Csak, hogy könnyebb legyen elképzelni: a szobában óriási káosz, mindenféle cuccok a földön szanaszét, óriási a kupleráj, én meg valamelyik kupac tetején guggolok valami "kinccsel" a kezemben...
(Ettől lesz ideges mindenki a környezetemben.)
A polcaim tele vannak mindeféle mütyürrel, ahogyan szedegettem le őket, hogy a port letörölhessem minegyikről valami sztori jutott az eszembe. Amit, természetesen, meg kellett osztanom Szöszkével, akit kicsit letaglózott ez az időutazás a múltba. Ő nem olyan szentimentális alkat, mint én.
Hajj, jóvolt nagyon!
Most kb.20 percembe került, de kinyomoztam, melyik albumot hallgattam, mert annak idején sslendrián voltam és nem írtam rá a kazira, hogy éppen melyik CD-t másoltam rá. De most itt van, megosztom mindenkivel, ez volt kamszkorom egyik legmeghatározóbb zenei élménye.

Technnikai forrdalom a női táskákban - Eee PC. A mekegő miniszámítógép.

Régóta szeretnék egy Macbookot. No, nem mintha grafikus, vagy webfejlesztő lennék... Egyszerűen elkapott valami őrület, hogy nekem egy kisalmás laptop kell. Szöszkével állandó harcaban állok emiatt. Ő azt hajtogatja, hogy teljesen felesleges pénzkidobás, meg mennyire különbözik egy PC-től és sznob dolog, ha egy magamfajta átlagfelhasználó egy pénztáros öthavi bérét képes kifizetni egy notebookért. De valami megoldás kell, mivel egy gépünk van és ha egyszerre szeretnénk "szörfölgetni", akkor ciki van.
Kb. másfél hónapja egy este Szöszke odahívott a géphez, hogy ők a cégénél nem sokára elkezdenek forgalmazni egy nekem való kis laptopot és szívesen megajándékozna egy ilyennel. Akkor legalább nem lesz gond abból, hogy melyikünk mikor csüng a világhálón. Egy igazi nőknek való ketyere, az Eee PC.
Ma pedig itt van nálam egy tesztelésen!
A masina megközelítőleg akkora, mint egy Marquez regény. Ez azt jelenti, könnyen magammal vihetem bárhova, akár a nőies táskámban, nem kell külön laptopos táska. És még a vállam sem szakad le!
Akinek fontos a külcsín, annak sem kell csalódnia. A hordozható számítógépek Hüvelyk Matyija igazán sármosra sikerült. Én most a gyöngyáz fényű fehéret bűvölöm, de lehet a napi rucihoz is választani gépet, mert 5 különböző színben gyártják.
Amíg nem láttam, meg voltam győződve arról, hogy a 7 colos képernyő az nagyon apró, és hogy én azt nem fogom majd jól látnni...
De meglepően jó! A gmailt, mondjuk, nem szereti, valamiért nem "megy össze" úgy az oldal, hogy minden beleférjen, ezért a csúszkát kell használni, de a többi oldal, amiket néztem egész jól belefért.
Érdekes a menüje, olyan, mint egy telefoné egymás mellet hálósan elhelyezve vannak a mappák ikonjai.
A billenytűzettel viszont barátkoznom kell még. Nem a mérete miatt, hanem a kis műanyag lapok úgy zörögeak, mint valami kínai utánzaton. Hiányzik az a megnyugató rúgózó érzés, ami a nagyobb testvérén, a mi Asus laptopunkon való gépelés közben megvan.
Szerencsére, a klaviatúra méretének jelentős csökkentése nem ment a kényelem rovására. Nem a ceruza végével kel pöckölgetni a betűket, még Szöszke a virsli ujjaival is tud rajta 10 ujjal gépelni.
Végeredményben tetszik. Sokkal, sokkal olcsóbb, mint az almás, ugyanolyan menőn néz ki, nagyon könnyű (tényleg!), egyáltalán nem zavaró a képernyő mérete. És ha jól belegondolok igaza van Szöszkének, és a kockásinges kollgájának is: arra, amire én használom, tökéletesen elég. (böngészés, blogolás, zeneletöltés)
Az jutott még eszembe, ha elszánom magam, és megvásárolom ezt a kedves kis masinát, ami mindenhova elfér, könnyű magammal vinni, (akkor meg miért ne vinném?!), nehogy még jobban beszippantson ez a szájbervilág...

Harcos optimista

Ma igazi hétfő volt...
A tegnap főzött levessel és másodikkal a kezemben nekivágtam a mai napnak, aztán láttam, hogy a piros hetes begördült Móriczra, én pedig nekiiramodtam, mert -szokás szerint - késésben voltam. Az időm ki volt számolva. Tudtam, ha azt a buszt elcsípem, pont időben érek be az irodába. Ez lebegett a szemem előtt, amikor - a levesre nem gondolva - átrohantam a síneken és az úttesten. Hétfőn a buszvezetők nem túl kedvesek, így bár látta, hogy én éppen azért loholok, hogy még felpattanjak, bezárta az ajtót. Aztán kéjesen odahömpölygött a lámpa előtti rajtvonalhoz és várt. Várta a zöldet, bezárt ajtókkal...
De én nekem ez kevés volt, hogy elvegye a jókedvemet! Sütött a nap, a hétvégi élmények ujjlenyomata még ott volt a lelkemben, minden jó volt.
Akkor valaki megkocogtatta a vállamat, egyidőban azzal a fura hideg érzéssel a lábszáramon...
azt gondoltam, valami kéregető, vagy útban vagyok. De nem így történt.
Egy fiatal úriember mosolyogva ezt mondta:"Hölgyem, valami folyik a táskájában."
...
A hölgyem azért hétfő reggel nagyon jól esett.
A metrón nem utazom sokat, mindössze hét megállót. Megpróbálkoztam az olvasással, de képtelen vagyok ilyen rövid távon. Csak úgy tudok olvasni, hogy belebújok a főhős bőrébe, érezm, amit ő is érez, átélem a kalandokat, amiket ő is. Az nem nekem való, hogy 10 percig belekukkantok egy könyvbe!
Amikor ez nyilvánvalóvá vált számomra, akkor egy könnyedebb olvasnivalóval fegyverkeztem fel, de ez sem jó megoldás, mert délutánra már elfelejtettem, hogy mi volt reggel, amikor félbehagytam. Tehát maradt a hangoskönyv. Eddig az sem volt jó, mert a szerelvény zaja, minden erőfeszítésem ellenére elnyomta a felolvasó hangját, vagyis egy-egy rázósabb szakaszon egy egész cselekménysorozatról is lemaradtam. Ma egy olyan fülhallgatót vittem, ami még pluszban hangosítható. Hiába! Van egy extra nagy fülesem, holnap azzal fogok menni, mint valami didzséj-palánta.
a konklúzió: ott álltam könyv nélkül, hallgathatatlan hangoskönyvvel a kezemben.A kis textilszatyorkámból pedig megállíthatalnaul csöpögött a padlóra az ebédre szánt borsdóleves...
És nincs még vége a gyönyöröknek! Nem lenne teljes a lista a munkahelyi zűrök nélkül. De ezeket nem is sorolom fel, akinek nem volt még főnöke, az örüljön, akinek meg van, az úgyis jól ismeri a "nagy megvilágosodásokat".
A hétvége egész jól telt. Nem úgy, ahogyan elterveztem, de kellemes volt. Szombaton bringával elindultunk fotózni, amiből született kb. 10 kép, viszont meglátogattuk Szöszke nagymamáját, aki ennek nagyon örült.Én pedig ültem egy valódi huszár, valódi paripáján!
Gyerekeknek szóló bemutatóra keveredtünk a Roosevelt téren, és én addig-addig sompolyogtam, amíg oda nem mentem egy nyájas huszárhoz és megkértem, segítene fel a rárójára, mert még soha nem ültem lovon! Miközben én a paripán trónoltam, kedélyesen elbeszélgettünk a lótartás nehézségeiről örömeiről, aztán lecsusszantam a nyeregből és elbúcsúztam.
Addigra már eléggé fáztam, úgyhogy a szenzációs képsorozatom elkészítését az ÉN Budapestemről egy későbbi alkalomra halasztottam.
hazérve én szundikáltam egy órácskát, aztán elugrottunk megnézni a Mesterdetektív c. filmet.
A Blahán koncertezők(!) miatt nem nézhettük meg,amit már két hónapja szertnék :( Nagyon mérges voltam. Elvileg szerdán sikerül.
Vasárnap kiscsaládom körében múlattam az időt. Vásároltunk, csavarogtunk, örültünk egymásnak, délután pedig kirándultunk Szöszkéékhez. Volt móka, kacagás!
Most jól elalibiztem a beszámolókat,de azért leírom, miket olvastam az utóbbi időben:
- Maugham: Ashenden, a hírszerző (Novelláskötet. Príma.)
- Mauriac: Viperafészek (Szintén novellák és szintén príma.)
- Lawrence Block: A betörő, akit szekrénybe zártak (Könnyed valami az Ulpiustól, a légcsőhurut feletti bánatom enyhítésére.)
- Hemingway: Akiért a harang szól (Régóta akartam, meg is vásároltam a bolhapiacon, és végre sikerült elolvasni.)
-Maugham: Catalina ( A múltkori Maugham felbuzdulásom elhamarkodott következménye. Nem volt rossz, de jó sem.)
Most olvasom A férfiak a Marsról jöttek... nagysikerűt, de nem vagyok elájulva.
Ha szerdán megnézem a filmet, arról mindenképpen írok!

Ma 160 éve..

Ma van az 1848-as forradalom kezdetének, a modern parlamentáris Magyarország megszületésének napja, a Magyar Köztársaság nemzeti ünnepe.

TARtalom. Reklámok bűvöletében

Már egy hete ott van mindenhol, ahova megyek. Rám kacsint, amikor jövünk vissza vidékről. Minden reggel mosolyogva fogad a metrónál. odavagyok ezért a reklámért!

Palackposta a Mennyországba

Drága Mami!

Szombat óta fogalmazom magamban ezeket a sorokat, de most van csak időm (de legfőképpen erőm), hogy le is írjam azokat.
Azzal az elhatározásssal mentem be Hozzád akkor vasárnap, hogy elmondjam, Te vagy a legjobb nagymama a világon. Aztán sajnos, nem tudtam ezt elmondani Neked.Próbálom úgy felfogni ezt a dolgot, hogy elköltöztél egy gyönyörű szép helyre, de most egy darabig nem tudlak meglátogatni...
Addig hordom az órádat Anya nekem adta, remélem, nem bánod!
Szombaton minden úgy zajlott, hogy arra gondoltam, biztos nagyon elégedett vagy. Rengeteg ember jött elbúcsúzni, tenger sok virágot hoztak magukkal.
Az összejövetelen, ami nálatok volt, nyüzsügtek a szobákban az emberek.
Apus öszeszámolta, 45-en jöttek el. Ott volt majdnem mindenki a Te családodból, meg a Papuséból is. A Vince szeme teljesen olyan, mint a Papusé!
Elindult egy kezdeményezés , hogy ezt a nagy, szerteágazó családod összefogjuk. Megbeszéltük, hogy minden éveben nyáron csináliunk egy közös programot.
A négy fiatalabb unokád, olyan eleven volt, ahogyan szereted.
Fej fej mellet volt a Monseigneur Koka Kóla által elkészített szokásosan megimételhetetlenül finom töltött hús és Anyus fasírtja. Volt francia saláta is.
Jés kenyér nem volt...
Vasárnap az egész család együtt ment istentiszteletre. A Ti lelkészetek beszélt, de szerintem meg lennél vele elégedve.
Az templomba magammal vittem a Te zsoltárodat. Olyan szaga van, mint a ruháidnak a szekrényben. Jó lenne, ha örökre emlékeznék erre az illatra!
A lapok között megtaláltam azt a képet, amit az újságból vágtál ki, mert a ballagó diákok közül kikandikál Gyomóka. Én pedig -a hagyományt folytatva- leszakítottam egy ibolyát (nyílik már a kút mellett) és azt tettem bele.
Nem tudtam mesélni az új munkahelyemről sem. Azt még meséltem, hogy ez egy új hely, azt is, hogy ez egy tévé, csak azt nem, hogy mivel is foglalkozom ott.
Csalódást kell okoznom, mert tudom, hog yszíved szerint a képernyőn látnál engem, de szerintem az emberek még nincsenek rám felkészülve, úgyhogy meghúzodok inkább a háttérben.
Nagyon szeretjük ezt az új helyet, ahol lakunk Szöszkével. Ugyanott van, mint ahol egyszer voltál nálunk vendégségben, csak sokkkal szebb a lakás, meg a kilátás is. Képzeld, örököltem 4 láda muskátlit, azokat gondozom most. Eszembe jutott, hogy mindig ezzel nyúztál, hát most lesz alkalmam muskátliban gyönyörködni. Soha nem voltam oda érte, de majd arra gondolok, Te mindig nagyon szeretted őket.
Jól jönne most egy kis gyorssegély, mert meg kellene őket metszeni!
Közeleg a március 15-e, ilyenkor szoktunk mindig otthon nagy ünnepséget rendezni, a mindenki születsénapja és névnapja alkalmából.
Biztos csuklotok majd. Bár szerintem folymatosan.
Minden este azt várom hogy találkozunk álmomban, de eddig még nem sikerült, biztosan elkerüljük egymást. Én ma megint ott leszek.
Egy jó hírt hagytam a végére: a tékozló fiú visszatért a családjához, a három testvér újra egymásratalált. Gyomoka és én egy kicsit szkeptikusak vagyunk, de Anyus nagyon optimista. Én drukkolok nekik.
Furcsa, hogy már nem úgy köszönök el; "Vigyázz magadra!" - hiszen a mostaninál biztonságosabb helyen nem is lehetnél...

Lost

Ez az első hetem az új munkahelyemen, a Nagytestvérnél. Nagyon elfoglalt vagyok, no és itt szó sincs arról, hogy munkaidőben blogoljak.
Szombat óta fogalmazok egy levelet, remélem, hogy holnap lesz időm, hogy begépeljem, mert egyelőre csak a fejemben van.
Lógok még az Akiért a harang szól beszámolójával, most pedig nyakig benne vagyok Maugham Catalinájában. (Mármint a regényben.)
Ez az első munkahely, ahol érkezésemtől emberszámba vesznek.
Jó példa erre, hog ybár hivatalosna még nem dolgoztam itt, már kaptam nők napi ajándékot. (Ez egy nyugati cég leányvállalta.)
Egy kicsit megfűszerezte a múlt hetemet a legjobb Hollywood vezérigazgatója. Ugyanis felhívott engem, hogy mi volt az oka annak, hogy 2 (azaz kettő) nap után felmondtam. Erről nem telefonon, hanem élőben kart beszélni, ezért behívott engem magához.
A fickó szerb, és úgy néz ki, ahogyan én a maffiávezéreket elképzelem. Óriási pocakot dédelgetett a billenős bőrfotelében, borostás volt, és az anyanyelvén ordítozott a mobiljába.Engem teljes mértékben a horoszkópom alapján ítélt meg. Ő ugyanis már felimerte(!!!). hogy nem szabad azt félválról venni.Megtudtam, azonos napon születtem a feleségével, úgyhogy tud rólam mindent, felesleges fáradnom a magam bemutatásával. Érdekes dolgokat hallottam rólam :)
De nem jöüttem ki a sodromból, holott éppen otthon is ülhettem volna Szöszkével, meg egy bögre tejeskávéval, a konyhánkból a Gellérthegyet csodálva.
Mosolyogtam kedvesen erre a szláv, darabos Shrekre és azt gondoltam, nem, már nem árthat nekem.
Eléggé be vagyok sózva a könyvesblog miatt. Szeretném én is elolvasni a Vágy és vezeklást, de a vásárlástól visszatart, hogy akkor úgy cselekednék, ahogyan a marketingesek akarják.
Tudom, kicsavart a gondolkodásom.
Ezért szenvedek, és várok egy kicsit, majd akkor vásárolok, ha lecsengett ez a McEwan őrület.

Checklist

Amikor annak idején elkezdődött a Nagy könyv őrület, mindig öszegyűjtöttem, hogy a híres emberek, melyik könyveket ajánlják. A listát aztán kinyomtattam ceruzával bekereteztem, amiket én már abszolváltam, amelyeket pedig magam is olvasásra érdemesnek tartotam, aláhúztam.
Sokáig ezzel a listával járkáltam az antikváriumokba. Aztán persze, mindig ajánlottak valamit, amit feltétlenül el kell olvasni, vagy láttam valamit, így a lista kegyvesztetté vált. Először csak a táskából vettem ki, aztán végül elsuvasztottam egy olyan fiókba, amit soha nem szoktam kihúzni.
De megtudtam, hogy vannak nálam megszállottabbak is.
Egyik előző munkahelyem kollégáival minden hónap első hétfőjén együtt sörözünk. Egyikük elmesélte, hogy ő a Top 100-as listán megy végig. Sorban elolvas mindent, ami rajta van.
Most véletlenül én is ráakadtam erre a 100-as lajstromra. a kíváncsiság nem hagyott nyugodni, amíg le nem csekkoltam, hogy ebből ÉN mennyit olvastam el.

Íme:
1984 (Orwell, George) – kétszer is
A 22-es csapdája (Heller, Joseph) - elkezdetem, nem jött be, majd egyszer...
Ábel a rengetegben (Tamási Áron) - megvolt, nagyon szerettem
Abigél (Szabó Magda) ) -megvolt, nem tetszett, talán ezért is nem olvastam tőle többet.
Adjátok vissza a hegyeimet! (Wass Albert)
Az ajtó (Szabó Magda) - Éppen most hallgatom hangoskönyvben. Eddig jó.
Akiért a harang szól (Hemingway, Ernest) – nagoyn tetszett
Az alkimista (Coelho, Paulo) – megvolt, soha többet Coelho!
Állítsátok meg Terézanyut! (Rácz Zsuzsa) – Az mondják, vicces . Majd valami nyaraláson egyszer...
Anna Karenina (Tolsztoj, Lev Nyikolajevics) – Szerettem,bár nagyon megrázó.
Apák könyve (Vámos Miklós) – Az első Vámos. Ez nem a kedvencem közülük.
Az arany ember (Jókai Mór) - Nem is akarom soha.
Aranyecset (Dallos Sándor) - Ezt is meg a Nap szerelmeseit is olvastam.
Aranykoporsó (Móra Ferenc)
Árvácska (Móricz Zsigmond) _ Kötelező.
Bezzeg az én időmben (Fehér Klára) – Fehér Klárától az Oxygéniát olvastam többször is.
Bogáncs (Fekete István)
Búcsú a fegyverektől (Hemingway, Ernest) – Ezt tervezem a közeljövőben, de most valahol megláttam, mi a vége, úgyhogy egy kicsit várok, amíg felejtek
Bűn és bűnhődés (Dosztojevszkij, Fjodor Mihajlovics) – 16 évesen nem voltam elég érett hozzá. De bepótoltam. 26 évesen értettem, szerettem.
Büszkeség és balítélet (Austen, Jane) -Az angol klasszikusokat nem nagyon bírom.
A Da Vinci-kód (Brown, Dan) – Olvasmányos, de én nem tenném erre a listára.
A Diadalív árnyékában (Remarque, Erich Maria) -Kb. a feléig elvergődtem, amikor is kedves Édesapám kinyögte, mi a vége... Persze azonnal letettem. Ez így akkor ér?
Édentől keletre (Steinbeck, John) – Egy antikvárius csávó azt mondta; „Minden Steibeck könyv jó.” Még csak kettőt olvastam, de szerintem igaza van.
Édes Anna (Kosztolányi Dezső) Ettől a regénytől nem lettem több. Már alig emlékszem rá. Valószínűleg ezt is túl korán olvastam.
Egri csillagok (Gárdonyi Géza) Az egyik nagy kedvenc. Kb. 11-szer izgultam végig.
Egy magyar nábob (Jókai Mór)
Egy polgár vallomásai (Márai Sándor)
Elfújta a szél (Mitchell, Margaret) – Giccs ide, giccs oda, ez is megvolt vagy háromszor...
A fekete város (Mikszáth Kálmán ) -Csak annyira emlkészem, hogy vicces volt.
A funtineli boszorkány (Wass Albert) – Erről is csak hallottam élményeket, hogy milyen jó. Eddig egy Wass könyvet olvastam, és nem vagyok elájulva.
Für Elise (Szabó Magda)
Galaxis útikalauz stopposoknak (Adams, Douglas)- Ezt megvásároltam Szöszkéenk, de a sci-fi nem az én világom.
Gergő és az álomfogók (Böszörményi Gyula)
A gyertyák csonkig égnek (Márai Sándor) – Ezt majd öregkoromban. Színházban nem tetszett.
A Gyűrűk Ura (Tolkien, John Ronald Reuel) - Soha.
Háború és béke (Tolsztoj, Lev Nyikolajevics)- Ezt jó lenne...
Harmonia caelestis (Esterházy Péter)- Ez nekem magas volt!!! Férfiasan bevallom, nem értettem egy kukkor sem belőle.
A három testőr (Alexandre Dumas) -Romantika ez is. Nem az én világom.
Harry Potter és a bölcsek köve (Rowling, Joanne Kathleen)- Felőlem valamennyi Harry Potter ott porosodhat az idők végezetéig a könyvesboltokban. Én nem fogok egyet sem elolvasni.
Harry Potter és a Főnix Rendje (Rowling, Joanne Kathleen)
Harry Potter és a Titkok Kamrája (Rowling, Joanne Kathleen)
Harry Potter és az azkabani fogoly (Rowling, Joanne Kathleen)
Ida regénye (Gárdonyi Géza)
Indul a bakterház (Rideg Sándor) -Jó lenne.
Iskola a határon (Ottlik Géza) – Ez rajta van az én listámon is!!!
Iszony (Németh László)
Jadviga párnája (Závada Pál) -A legjobb Závada regény!
Jane Eyre (Brontë, Charlotte)- Ennek is csak a feléig jutottam. Nem nekem valók az angol klasszikusok.
József és testvérei (Mann, Thomas)- Közeljövő terve ez is. Egy nagyon okos ember azt mondta, hogy ezt el kell olvasnom, mert nagyon jó és én hiszek neki.
Kard és kasza (Wass Albert)
A katedrális (Follett, Ken)
A két Lotti (Kästner, Erich) - kb. 20-zor elolvastam. Gyerekkorom egyik kedvence.
Kincskereső kisködmön (Móra Ferenc)- Remélem, a gyerekeimnek ez nem lesz kötelező. Szerintem is ez egy büntető mese.
A kis herceg (Saint-Exupéry, Antoine de) - Szintén többször.
A kőszívű ember fiai(Jókai Mór) - Bejelőltem, de nem olvastam el az egészet...
Lassie hazatér (Knight, Eric)- A kedvenc tanítónénim adta oda és sokszor olvastam el ezt is.
A láthatatlan ember (Gárdonyi Géza)
Légy hű magadhoz (Knight, Eric) - Szerepel a kívánságlistámon.
Légy jó mindhalálig (Móricz Zsigmond) - Pipa.
A legyek ura (Golding, William) - Hát, ez borzasztó rossz!
A lét elviselhetetlen könnyűsége (Kundera, Milan) - Sírnivalóan gyönyürű.
Malevil (Merle, Robert)
A Mester és Margarita (Bulgakov, Mihail Afanaszjevics)- Ma kapatam egy újabb figyelmeztetést, hogy olvassam el.
Mesterségem a halál (Merle, Robert)- Ha belegondol az ember, hátborzongató a történet, de mégis lebilincselt. No, meg persze engem is rengeteget foglalkoztatott, hogy a gonosz emberek a génjeik miatt olyanaok, vagy a neveltetésük miatt.
Micimackó (Milne, Alan Alexander)
Monte Cristo grófja (Dumas, Alexandre)
A nap szerelmese (Dallos Sándor) - Naná, ez is pipa.
Ne féljetek (Jókai Anna)
A neveletlen hercegnő naplója (Meg Cabot)
A nyomorultak (Hugo, Victor) -Első katarzisélményem.
Oroszlánkölykök (Shaw, Irwin)- Ezt is nagyon szeretem.
Az öreg halász és a tenger (Hemingway, Ernest) - Még a Vándorünnep előtt olvastam ezt Hemingwaytől.
A Pál utcai fiúk (Molnár Ferenc)- Úgy emlékszem, mindig sírtam, amikor olvastam.
A Pendragon legenda (Szerb Antal)- Ettől nem voltam nagyon elájulva.
PetePite (Nógrádi Gábor)
Piszkos Fred, a kapitány (Rejtő Jenő) -Szöszke szerint Rejtőt kellene olvasnom, mert vicces. Meglátjuk.
Pokolbéli víg napjaim (Faludy György) )
Quo vadis (Sienkiewicz, Henryk) – Ehhez még érnem kell, de tervezem.
Régimódi történet (Szabó Magda) – Nekifutottam, de feladtam 40 oldal után.
Robinson Crusoe (Defoe, Daniel)- iatalkoromban nagyon lelkes voltam, amikor szerettem egy könyvet. Ezt is kb. ötször olvastam.
A rózsa neve (Eco, Umberto) – Na hát ez is! Én nem tudtam végigolvasni. Hol van ebben a krimi?
Sorstalanság (Kertész Imre) – Még a Nobel-díj előtt olvastam. Erzt fontosnak tartom közölni, mert jó könyv, de annyira azért nem, hogy bekerüljön az elitbe.
Švejk (Hašek, Jaroslav)
Száz év magány (García Márquez, Gabriel) – Az első volt Marqueztől. Azt mondták, ha ezt elolvasom, vagy megszeretem, vagy örökre elmegy a kedvem tőle. Naná, hogy megszerettem!
Szent Péter esernyője (Mikszáth Kálmán)
Szerelem a kolera idején (García Márquez, Gabriel)- Tudom, hogy ez G.G.M. Legpopulárisabbra sikerült regénye, de nekem akkor is tetszik.
Téli berek (Fekete István) _ Meg sem közelíti a Tüskevárat.
A tizennégy karátos autó (Rejtő Jenő)
Tóték (Örkény István)
Tüskevár (Fekete István) – Negyvenszer, vagy inkább többször.
Utas és holdvilág (Szerb Antal) – Ez nagyon jó!
Utazás a koponyám körül (Karinthy Frigyes) -Részleteket csak.
Üvöltő szelek (Brontë, Emily)
A varázshegy (Mann, Thomas) – Csak részleteket, úgyhogy ez nem ér. :(
Virágot Algernonnak (Keyes, Daniel)
Vörös és fekete (Stendhal) – Annyira megfogott, hogy leültem és addig nem keltem fel, amíg a végére nem értem. Pedig ez nem egy pihekönnyű kis füzet.
A vörös oroszlán (Szepes Mária)
Vuk (Fekete István)
Winnetou (May, Karl) – Sírós ez is.
Zabhegyező (Salinger, Jerome David) – Ez sem lett kedvenc. Elment. Szódával.
Ha jól számoltam 48-at ovastam el, ami kevesebb, mint a fele. Most elkeseredjek, vagy ne?

"Ne légy szomorú, ha búcsúzni kell, búcsúra szükség van az újabb találkozáshoz."

Mami



Papa