
Valamennyi tünetet produkálom:
-erősen dazálok,
-kapar a torkom, ami bizarr módon szorgos hangyák motoszkálásának is vélhetnék,
-a fejem súlypontja erősen eltolódott a homlokom felé,
-az orrom piros,
-állandó a késztetés egy kiadós napközbeni alvásra egy meleg takaró alatt.
De erre nem ér rá egy szorgos irodapatkány!
Az élet bedugult orral is ugyanolyan gyorsan rohan, ezért nincs leállás!
Számlák jönnek, mennek, a beszállítók sem azért hívnak fel, mert aggódnak a hogylétem felől, a megrendelőkről már nem is beszélve!
Holnap már biztosan írok rendesen, mert van valami, ami múlt hét óta nem hagy nyugodni.
A teát pedig sok mézzel kérem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése