Ki tudja a legfinomabb borsólevest készíteni a világon?Naná, hogy a nagymamám, a Mami!!!
A specilaitása mégis az, hogyan lehet a legjobban a kedvében járni szeretteinek. Ez a magyarázata annak, hogy miért is fűződik hozzá tenger sok emlék gyermekkoromból.
Mami, akinél a vendégeskednő gyerkeknek semmi sem tilos. Mami, aki semmire sem mond nemet. Mami, aki késő este is hajlandó palacsintát sütni. Mami, aki izmos felkarjával gyúrja az ünnepi ebédhez a tésztát. Mami, aki a szemüveget a homlokára tolva olvassa az újság apróhirdetéseit. Mami, aki hajszárítóval segít a kikelni készülődő kiscsibéknek, akiket a kotlós rútul cserben hagyott...
Az örökké vidám, mosolygós nagymamámat akarom! Mamit, akinek a testét teljesen birtokba akarja venni a XXI. század pestise!
Ez az undok kór, ami elrabolta a süteményszagot, és a nyomában csak a gyógyszerek és a betegség áporodott levegője maradt.
Ez a métely, ami nem enegdi ki őt a kedves virágai közé a kiskertbe, ami miatt nem üldögélhet naphosszat a ház előtti padon, ami miatt most már mindig csak párnák között fekve látom.
Iszonyú látni, ahogyan az enyészet beveszi magát a falak közé. Látom, ahogyan eszi testét a betegség. Hogyan vált a göcögő nagymamából, reszketeg öregasszonnyá, akinek a mosoly vájta redők helyett a keserűség ráncai foglalják keretbe a száját. Révetegen simogatja a paplanhuzatot, amikor az életről mesélünk, pedig korábban olyan élénken érdeklődött minden iránt! Most pedig mindig azt látom a tekintetén, hogy ő valami olyasmit lát, amit mi körülötte nem láthatunk. Nyugtalanító, ahogy ilyen megadóan viselkedik, ő aki példamutataóan kitartó volt mindeddig...
Mami, ugye tart még az erőd?
Ez az undok kór, ami elrabolta a süteményszagot, és a nyomában csak a gyógyszerek és a betegség áporodott levegője maradt.
Ez a métely, ami nem enegdi ki őt a kedves virágai közé a kiskertbe, ami miatt nem üldögélhet naphosszat a ház előtti padon, ami miatt most már mindig csak párnák között fekve látom.
Iszonyú látni, ahogyan az enyészet beveszi magát a falak közé. Látom, ahogyan eszi testét a betegség. Hogyan vált a göcögő nagymamából, reszketeg öregasszonnyá, akinek a mosoly vájta redők helyett a keserűség ráncai foglalják keretbe a száját. Révetegen simogatja a paplanhuzatot, amikor az életről mesélünk, pedig korábban olyan élénken érdeklődött minden iránt! Most pedig mindig azt látom a tekintetén, hogy ő valami olyasmit lát, amit mi körülötte nem láthatunk. Nyugtalanító, ahogy ilyen megadóan viselkedik, ő aki példamutataóan kitartó volt mindeddig...
Mami, ugye tart még az erőd?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése