Apám egy optimista életszemléletű, élni akaró, harcos szellemű, kíváncsi, ám meglehetősen türelmetlen ember.Ez rögtön a születésekor kiderült. Március idusa helyett, december másodikán az egy kilo harminc dekás súlyához képest erőteljesnek tűnő, de mégis cérnavékony hangocskáján jelezte, hogy ő nem bírta tovább a bezártságot, kívül tágasabb. 1955-ben járunk, amikor az otthonszülés természetesnek számított. Ráadásul éppen Apám világrajöttekor irgalmatlan hófúvás tombolt, tehát kórházi ellátásról, esetleg inkubátorról álmodni sem lehetett. Az orvos adott egy esélyt: azt kérte, a szoba hőmérsékletét tartsák 36 Celsius fok hőmérsékleten egy hónapon keresztül. A csöpp baba megragadta az alkalmat, és élt is vele, hiszen kitartó, szívós mukával egy éves korára már utolérte hasonló korú társait, ötévesen pedig a grund fenekgyerekévé vált. Akkora már csak jót nevettek sietős világrajövetelén, viccesen csak annyit jegyeztek meg, hogy szita alá kellett elrejteni, nehogy valami galád macska zsákmánynak nézze....
Én magam 25 éves korában csöppentem az életébe, elsp gyermekeként. Az elbeszélések szerint nem volt szerelem az első látásra. Várnom kellett pár hónapot, amíg meghódítottam.
Emlékszem, micsoda boldogság volt vele a biciklin suhanni, közben csacskaságokról fecserészni! Nyitott szájjal bámulni, hogyan tűnik el az arcáról a hab és a borosta, a penge nyomán. Jó móka volt együtt oltani a gyümölcsfát, fűzni a szőlővesszőt, vagy lemosni a kocsit.
Miközben dolgozott, mi szóban megváltottuk a világot.
Megmutatta nekem, melyek azok az értékek az életben, amelyek figyelembe vételével érdemes élni, mert azokkal az ember igazán boldog lehet, s amelyek segítéségével kialakíthatom a saját normarendszeremet.
Szerettel köszöntöm születésnapja alkalmából a világ legcsodálatosabb Édesapját!
Kívánom, hogy még nagyon sokszor fújd el a tortán a gyertyákat!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése