Két szótag, és nem szeretem

...
Csokoládé fagylaltot kérek, vagy inkább vaníliát?
Az örök dilemma; dönteni.
...
Döntés: az értelmező kéziszótár szerint: határoz. ~vmiben, vagy vmiről.

Az Édesapám szerint a döntéshozás az élet szerves része, egy indikátor. Azt mutatja meg, mennyire vagy felnőtt. Ő azt vallja, minél időseb valaki, annál több helyzet kívánja egy elhatározás meghozatalát, és annál inkább kell viselni annak következményeit.
Döntés.
Már a szót kimondani sem jó. Két szótag. Nem sok. Zömök, akaratos hangsor szinte lepattan az ember szájáról. Nekem keserű tőle a nyálam is.
Eddigi életem során nem volt kellemes a vele való találkozás. Vagy arra játszottam, hogy valaki hozza meg helyettem, vagy pedig minimális mérlegelés után, vaktában hoztam meg. Egyikre sem vagyok büszke, és nem is jó a visszatekintés rájuk.
A listaírás a választás következményeinek kellemes és kellemetlen oldaláról nem az én kenyerem, mert ahhoz túlságosan is befolyásolnak az érzelmek. Az érzelmeimre pedig, eddig legalábbis úgy tűnik, nincs befolyással a kidugott nyelvvel odakörmölt lajstrom.
Ma volt egy kis időm gondolkozni, miért torpanok meg mindannyiszor, amikor csak választanom kell. Azért, mert mindig ott marad egy kérdés a levegőben: akkor mi lenne, ha?
Ez a rövidke mondat képes arra, hogy elrontsa az örömömet, amikor végre kicsikarok magamból egy irányt, amit aztán követni szándékozom.
És akkor mi lenne, ha?
Ennyi.
Jönnek a kérdőjelek a fejembe és kitúrják a diadalérzés csíráját is. Én meg ott maradok tépelődve mi történne, ha???