Tavaly nyárig nem tudtam mit kezdeni azzal a szóval, hogy katarzis.Katarzisélmény.
Tanultam róla, képes voltam a saját szavaimmal megfogalmazni, hogy mit jelent, de nem sikerült átélni jó darabig. Aztán tavaly a monstre regénnyel, Hugo Nyomorultak című szerzeményével sikerült, s ez komoly elvárás számomra egy könyvvel, koncerttel, filmmel kapcsoltban azóta.
Ilyen igénnyel mentem el kedden este A jégre.
Már a nézőtérre való bejutás is élmény volt, mert a jegyeket vizsla pillantások kíséretében két szereplő Tilo Werner és Gyabronka József kezelte. Hogy mi volt az oka az alapos szemrevételezésnek azt csak a darab végén tudtam meg.
Mintha egy belvárosi, lepukkant garzonba léptünk volna, volt ott konyha mindennel, ami kell, nappali könyvespoccal, kanapéval, világítós szőrlámpával, volt átjáró, és még fürdő is!
Annak ellenére, hogy minden berendezési tárgy a szegénységet, az igénytelenséget sugallta, valahogy mégis otthonos volt az a milliő könyvespolccal, ikeás kanapéval, no meg persze egy béna karácsonyfával. A kedvencem mégis a szarvasaggancs-lámpa és a művirág kompzíció volt a falon :)
A színészek mind kint voltak már halkan beszélgettek, amíg mindenki elfoglalta a helyét. Néma csend volt, egyszer csak üvöltözés kezdődött, majd az asztalnál ülők felkapták Nagy Zsoltot, feldobták az asztalra és dobhártyarepesztő üvöltések közepette egy fém bőröndből elővettek egy jégkalapácsot és addig "ütötték a szegycsontját,amíg a szíve meg nem szólalt. Majd pucéron két műtősruhás lány jégkockával dörzsölte át vacogó testét.
(Asszem egy jó ideig nem is vettem levegőt, annyira a cselekmény hatása alá kerültem.)
Aztán kiderült, hogy a csillogó-villogó fémbőröndösök egy kivételes csoport vagy szekta - bár ez az elnevezés nekem eléggé pejoratív, tagjai, akik arra hivatottak, hogy a húsgépeket (azaz a többi embert) felébresszék a vegetációból, és megszólaltassák a szívüket.
A jégkalapács egy különleges jégdarabból készült, ami a világűrből került a Földre, Szibériába.
A meteoritként ide került fagyott víz segítségével életre vertek aztán elindulnak, hogy az élőhalottak között megtalálják testvéreiket, akik valamennyien ismerik a szív összes szavát, mind a 23-at.
A darab első felvonása elég kemény eszközökkel ébreszti rá a nézőt, hogy bár a díszletek között mozgó színészek által eljátszott események első pillantásra valószínűtlennek tűnnek, ám a mocskos szájú tinédzserek, leharcolt kurvák ,a bütykös ujjú strici, a karácsonyra saját magát ajándékkal meglepő orosz üzletember valójában mi vagyunk.
Számomra az első felvonás ( a maga 2 óra 10 percével) élt igazán, s adott maradandó élményt, igaz néha hátborzongatót.
Zseniális zenék. Björk zenejére filozofálnak, Katona Gábor és Bánki Gergely tombol egy szál tornacsuklában a sarokkádban a System of a Down Wake Up muzsikájára.
A második felvonásra a nézőket ültették a díszletbe. A nézőteret pedig fenyőerdő foglalta el, a műfenyök között rezzenéstelen arccal ültek a színészek, s végre megtudhattuk, hogy akkor most kicsoda, micsoda ez a szekta, mit akarnak, és egyáltalán.
Egyetlen monológ volt az egész, amelyet felváltva adott elő a 13 színész, miközben a történetet saját maguk által kreált hangeffektekkel fűszerezték.
Ha addig kerestem volna a párhuzamot, politikai eszmével, vagy ideológiával, akkor itt a második felvonásban értettem meg, hogy az teljesen felesleges. Az teljes történet Szorokin agyszüleménye, amelyből mindenki annyit vetít ráa saját életére, amennyit tud, vagy mer.
Én teljesen benne éltem ebben az egészben. Voltak pillanatok,a mikor kizökkentem, mert azt a pillnatot túljátszottnak éreztem, de azok könnyen felejthetők.
Hála az égnek a mindennapokban általában kapok jeleket, amikor valamiben nagyon "elszállok", hogy nem jó irányba kezd folyni az életem. Olyankor megállok, és átgondolom, hogy mi lehet az, ami nem helyes. A jég ugyanerről szól, csak sokkal évezetesebb ezt egy székben ülve végignézni, mint amikor az ember a való életben kapja meg a figyelmeztető pofont.
Az élet túl rövid ahhoz, hogy csupán végignézzük azt élőhalottként. Azt gondolom, ebben a világban nem kell kiválasztottnak lenni ahhoz, hogy ebből az állpotból fel tudjon valaki ébredni. Mindenkinek eljön a jégkalapácsos ember minimum egyszer az életében, az a fontos, hogy felismerje és utána merjen igazán élni.
Ilyen igénnyel mentem el kedden este A jégre.
Már a nézőtérre való bejutás is élmény volt, mert a jegyeket vizsla pillantások kíséretében két szereplő Tilo Werner és Gyabronka József kezelte. Hogy mi volt az oka az alapos szemrevételezésnek azt csak a darab végén tudtam meg.
Mintha egy belvárosi, lepukkant garzonba léptünk volna, volt ott konyha mindennel, ami kell, nappali könyvespoccal, kanapéval, világítós szőrlámpával, volt átjáró, és még fürdő is!
Annak ellenére, hogy minden berendezési tárgy a szegénységet, az igénytelenséget sugallta, valahogy mégis otthonos volt az a milliő könyvespolccal, ikeás kanapéval, no meg persze egy béna karácsonyfával. A kedvencem mégis a szarvasaggancs-lámpa és a művirág kompzíció volt a falon :)
A színészek mind kint voltak már halkan beszélgettek, amíg mindenki elfoglalta a helyét. Néma csend volt, egyszer csak üvöltözés kezdődött, majd az asztalnál ülők felkapták Nagy Zsoltot, feldobták az asztalra és dobhártyarepesztő üvöltések közepette egy fém bőröndből elővettek egy jégkalapácsot és addig "ütötték a szegycsontját,amíg a szíve meg nem szólalt. Majd pucéron két műtősruhás lány jégkockával dörzsölte át vacogó testét.
(Asszem egy jó ideig nem is vettem levegőt, annyira a cselekmény hatása alá kerültem.)
Aztán kiderült, hogy a csillogó-villogó fémbőröndösök egy kivételes csoport vagy szekta - bár ez az elnevezés nekem eléggé pejoratív, tagjai, akik arra hivatottak, hogy a húsgépeket (azaz a többi embert) felébresszék a vegetációból, és megszólaltassák a szívüket.
A jégkalapács egy különleges jégdarabból készült, ami a világűrből került a Földre, Szibériába.
A meteoritként ide került fagyott víz segítségével életre vertek aztán elindulnak, hogy az élőhalottak között megtalálják testvéreiket, akik valamennyien ismerik a szív összes szavát, mind a 23-at.
A darab első felvonása elég kemény eszközökkel ébreszti rá a nézőt, hogy bár a díszletek között mozgó színészek által eljátszott események első pillantásra valószínűtlennek tűnnek, ám a mocskos szájú tinédzserek, leharcolt kurvák ,a bütykös ujjú strici, a karácsonyra saját magát ajándékkal meglepő orosz üzletember valójában mi vagyunk.
Számomra az első felvonás ( a maga 2 óra 10 percével) élt igazán, s adott maradandó élményt, igaz néha hátborzongatót.
Zseniális zenék. Björk zenejére filozofálnak, Katona Gábor és Bánki Gergely tombol egy szál tornacsuklában a sarokkádban a System of a Down Wake Up muzsikájára.
A második felvonásra a nézőket ültették a díszletbe. A nézőteret pedig fenyőerdő foglalta el, a műfenyök között rezzenéstelen arccal ültek a színészek, s végre megtudhattuk, hogy akkor most kicsoda, micsoda ez a szekta, mit akarnak, és egyáltalán.
Egyetlen monológ volt az egész, amelyet felváltva adott elő a 13 színész, miközben a történetet saját maguk által kreált hangeffektekkel fűszerezték.
Ha addig kerestem volna a párhuzamot, politikai eszmével, vagy ideológiával, akkor itt a második felvonásban értettem meg, hogy az teljesen felesleges. Az teljes történet Szorokin agyszüleménye, amelyből mindenki annyit vetít ráa saját életére, amennyit tud, vagy mer.
Én teljesen benne éltem ebben az egészben. Voltak pillanatok,a mikor kizökkentem, mert azt a pillnatot túljátszottnak éreztem, de azok könnyen felejthetők.
Hála az égnek a mindennapokban általában kapok jeleket, amikor valamiben nagyon "elszállok", hogy nem jó irányba kezd folyni az életem. Olyankor megállok, és átgondolom, hogy mi lehet az, ami nem helyes. A jég ugyanerről szól, csak sokkal évezetesebb ezt egy székben ülve végignézni, mint amikor az ember a való életben kapja meg a figyelmeztető pofont.
Az élet túl rövid ahhoz, hogy csupán végignézzük azt élőhalottként. Azt gondolom, ebben a világban nem kell kiválasztottnak lenni ahhoz, hogy ebből az állpotból fel tudjon valaki ébredni. Mindenkinek eljön a jégkalapácsos ember minimum egyszer az életében, az a fontos, hogy felismerje és utána merjen igazán élni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése