Ervin újra a fedélzeten

Amikor kisgyermekként megtaláltam Ervint büdös volt és hiányzott mindkét szeme. A Mami régi házában akadtam rá egy régi ládában, abban, amelyikben a befőttet szokta nyáron altatni. Nem volt elég erős a képzeletem ahhoz, hogy csillogó medveszemeket lássak a cérnaorra felett, ezért a gombos dobozból szereztünk neki narancssárga (nem tévedés! narancssárga!) szemgolyót.
De Ervin persze ennél sokkal régebben, 1969. novemberében került Monseigneur Koka Kóla, Édesanáym öccsének rácsos ágyába. Születésnapi ajándékként robbant be a nagy családba, és onnantől ő lett a fő játszópajtása a kis barna Kólának.
A hangja rabul ejtett mindenkit, aki a 150 centis magasságot még nem érte el. Ez nem egy mélyről jövő, férfias brummogás volt, inkább egy fiatal medvebocs első útkereséséhez hasonlított. De hűségesen előbuggyant valahányszor a mackó teste megbillent. Így lett Ervin a körjáték főszereplője, amelyben a játszótársak a levegőben bukfencezve brummogtatták meg. A hegyes orrocskája az egyik eséstől kicsit behorpadt ugyan, de persze este ettől még ugyanúgy helye volt a tollpehelypárna és a falvédő közötti kis résben...
Teltek a napok, a hetek, sőt az évek. Ervin közben megjárta a kifutót. M. Kóla bébikorának elegánasabb ruhadarabjait aggatták rá szutykos gyermekkezek. Az egyik csillogó medveszem talán az egyi ruhapróba során pattant az örök feledésbe.
A szem elvesztésével a korábbi örök optimista ábrázatot ugyan, egy ádázabb arckifejezés váltotta fel, de a kalandoknak ezzel még nem volt vége, ahogyan a veszteségeknek sem. Következő alkalommal Ervin bal fülének inthetett búcsút a kompánia. Arra már senki sem emlékszik, hogy a második szeme mikor tűnt el.
Aztán már nem minden este volt bérelt helye a párna mellett. Kóla serdült, Ervin pedig egyre inkább a háttérbe szorult az áramkörök és magnószalagok mellett.
Majd bekövetkezett a legrosszabb, ami egy játékmackóval, sőt egy igazi hálópajtásal bekövetkezhet. Egyszerűen elfeledkeztek róla. Csakis így fordulhatott elő, hogy a költözéskor nem került Kóla szobájába, hanem a szárazdunszthoz használt ócska göncök közé.
A második aranykor aztán velem köszöntött be, meg az új, narancssárga dizájnnal. Ervin hódított mint azelőtt. Jött velem aludni, napközben pedig a babakocsiban furikázott puha párnák közt. Balesetek azonban mindig előfordulnak. Egy óvatlan pillanatban Mamiék házőrzője ellopta őt és elcsócsála a bal tappancsát. Tűvel cérnával ezt is megoldottuk, csak húztunk egy strigulát a veszteséglistába :)
Ervin egy újabb gyereksereget láthatott felnőni, s maradt újra magára az üres szobában. A hosszú évtizedek rányomták bélyegét aranysárga bocstestére.
Szerencsére Erzsikém megmentette őt, így most csaknem a régi formájában mosolyog hímzett medveszájával a világba. Szorgos kezek munkájánal eredményeképpen újra két füle van, barna mackószeme a régi fényében csillog és a hiányos tapppancs is vissznyerte eredeti alakját. Testében friss töltés zizeg, bundája pedig illatos és tiszta. Korábbi hangját, ami inkább panaszos nyögdécseléshez volt hasonló, megjavították és újra brummog.
Teljes harci díszben várja a következő nemzedéket, akinek álmát őrizheti a sötét, hosszú éjszakákon.