Megvagyok, még élek, bár...Boci egyszer még kicsinál! (Hogy familiáriasan fejezzem ki magam.)
Nem lesz ma nagy művészkedés, meg gondolkozás, hanem tente a pihepuha ágyneműben...
Az idegeiemet kócosra borzolta ez a mai nap, pedig minden olyan jól indult :(
Lehet, hogy a jazz nyakló nélküli dózisa lett a vesztem. A Művész Urat le fogom állítani, mert a muzsikája kis mértékben balzsam a lelkemre, viszomt orrvérzésihg hallgatva inkább árt, mint használ. Szóval dióhéjban, a főnököm egy kretén, a rengeteg dzsazzsztenderdbe pedig belefájdult a fejem... A magam bátorítására mondogatom, hogy ennél sokkal, de sokal rosszabb lenne egy teckó pénztárban üldögelni, ahol egész nap a dzsingölbelsz ömlene a fejembe a hangszórókból...
Mérges vagyok magamra, mert azt a bejegyzést az Apukámnak tartottam fent, mivel tegnap volt a szülinapja. Ezzel az értékcsökkent agyvelővel viszont nem tudok semmi hozzá méltó posttal emléket állítani neki, de holnap igyekszem ezt pótolni!
1 megjegyzés:
Az én régi főnököm mindig üvöltő kubai muzsikát hallgatott. Azt hiszem át tudom érezni a problémát.
Megjegyzés küldése