Muszáj most még írnom!"Minden nap örömmel mozgok és sportolok." Lehetne ez a mottóm;)
Ma is lefutottam a szigetkört. Nem bírtam a lábaimmal. Igaz alig tudok mozogni, annyira fáj mindnem a hétfői kocogástól, meg a tegnaoi kis "laza" tornázástól. A tejsav áldásos hatása még mindig érződik, én viszont remekül érzem magam a bőrömben! És a ami fontos, hgy a lendület nem tört meg, hanem proaktivításomat kiterjesztettem a háziasszonyi területekre is. A holnapi ebéd már készül a sütőben, mostam, hajtogattam... Hiába, ha egyszer beindulok...
A képen a remek futócipőm látható, meg a láthatósági szalagjaim, amelyek nagyon hasznosnak bizonyulnak, ugyanis az 5,2 km-es táv kb. felén van közvilágítás - ez a sziget, útközben pedig az autósok miatt fontos.
A mozgásról is beszámolok, vagyis az élményről, amit a futás nyújt. Nyáron éreztem, hogy a mozdulataim teljes összhangban vannak egymással, ezért nem fáradtam el és jó tempót tartottam. Ez a szinkron most hiányzik. Gondolom, az idő miatt, ami rendszeres edzések óta eltelt, illetve furcsa érzés beöltözve mozogni. Érzem közben, hogy nem az igazi, de legalább nem fáradok el és a légvétellel sincs gondom, nem szorul be, sikerül tartani az ütemet, tökéletes. Mivel a zavaró tényezőkkel, mint szúró mellkas, vagy fáradság nem kell foglalkoznom, szabadon csaponghatnak a gondolataim. Félelmetes, hogy mennyi minden eszembe jut egy-egy ilyen etap alatt... Egy colombói fordulattal kikövetkeztettem, hogy a mások által monotonnak érzett futás, vagy úszás azért nem taszító a számomra, mert én nem az egyhangúan ismétlődő mozdulatokra figyelek, hanem a "szellem mezején" barangolok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése