Nem volt könnyű ma összehozni ezt az állásinterjút (sejtető félmosoly)!
Az irodából sikerült időben lelépni, így hazarohantam, hogy kicsinosodjam, megszépüljek, kiviruljak. Ehhez a szertartáshoz soroltam a hajmosást is, amihez ugye, szükség van hajszárítóra. De ennek még később lesz jelentősége... A készülődés előtt bóklásztam a világhálón, hogy összecsipegessek még némi infót a nagysikerű vállaltról, ahol jelenésem volt, illetve csacsorogtam jóapámmal telefonon, mert rég' nem hallottam a hangját.
Soha sehova nem érek oda időben!
Narancssárga vagyok!
Ez nem a bőrszínem, hanem egyféle besorolás szerint, én azok közé az emberek közé tartozom, akiknek nem tartozik erősségeik közé a pontosság.. Ez van. Akármilyen összeszedett vagyok akármennyi időm van összeszedni magam, valahol mindig elvész pár perc. Szöszke nem túl boldog ettől. Ma a telefon miatt "tűnt el" az a pár perc. Szóval, szokás szerint késésben voltam, "No gond, -így bíztattam magamat- úgyis mondtam a csajnak, hogy előfordulhat, hogy kések." A pánik akkor tört rám, amikor víztől csöpögő hajjal rohangáltam a lakásban 4 óra után7 perccel (!), mert sehol nem találtam a hajszárítót. Mivel a kutakodás nem hozott eredményt, ezért a telefonos segítségért folymaodtam, amikor is Szöszke ártatlan hangon közölte vele, hogy ő elvitte reggel a szokásos uszodai kalandjához a masinát. Pokoli mérges lettem, még az illendőségről is elfeledkeztem és búcsú nélkül tettem le a kagylót. Fordított helyzetben persze... Csak ez járt a fejemben, meg az, hogy januárban, úgy fogok mászkálni az utcán, mint a béna amcsik. Vizes hajjal. A frizurám pedig a meleg levegő sugallta instrukciók híján, minden meggyőződés nélkül laposan simul majd a koponyámra... Előre tuningoltam magam. Aztán kigyúlt a fejem fölött a kis villanykörte, és előástam a hősugárzót. így majdnem teljesen száraz hajjal indultam, és odaértem 2 perccel 5 óra előtt. Aki tud...
Az állással kapcsolatos dilemmáimról majd egy másik alkalommal. Hétfőn még úgyis megyek két helyre.
Szöszke jól időzített már kellőn kidühöngtem magam, amikor felhívott, hogy akkor legközelebb majd jobban összeszervezzük a technikai hátteret.
Az esti bónusz sem maradt el (bevallom egy kicsit számítottam is rá), engesztelésül kaptam egy csokor tulipánt és egy valódi Lush szappant. Pedig akkor már nem is voltam mérges!
Erre mondják, hogy minden jó a vége! (Éljenek a közhelyek!)