Könyvesnap

Nem voltam csodagyerek, csak az iskolában tanultam meg olvasni, azzal a módszerrel, és abban a sorrendben elsajátítva a betűket, ahogyan az akkori módszer meghatározta. Karácsonyra már könyvet kértem és kaptam is fa alá. Megfertőződtem és a betegség azóta is tart. Falom a könyveket. Volt amikor válogatás nélkül, kivégeztem mindent, amit csak találtam. Ez főleg azokra a nyári napokra volt jellemző, amikor remegett az aszfalt a forróságtól, hogy az embernek kimozdulni sem volt kedve, a játszópajtások pedig valahol nyaraltak nekem pedig nem volt kedvem a csillár körül hisztérikusan keringő legyeket figyelni. Aztán jött a ponyva időszak Wilbur Smith, Robin Cook és társaik. Fiatalkori útkeresésemben segítettek: Hermann Hesse és Richard Bach. Igaz lehet, nem őket kellet volna választanom, hogy visszarángassanak a valóságba... Most már igyekszem válogatós lenni, nézegetek, tájékozódom, no meg az eddigi élményeim alapján van egy elvárásom az olvasmányaimmal kapcsolatban. Korábban soha nem hagytam félbe könyvet. Ez már nem így van. Egy nálam idősebb és bölcsebb ember mondta ezt: "Az élet túl rövid ahhoz, hogy a szar könyveket is az utolsó betűig átrágjuk." Én igazat adtam neki. Ezért nincs bűntudatom, hogy hagyom Feuchtwangertől a polcon porosodni a Goya című monstre regényét, vagy Proust Fáraóját.
Gyermekkori álmom, hogy amire felnőtt leszek, legyen egy hatalmas könyvespolcom telis tele könyvekkel, persze csak olyanokkal, amiket már olvastam, vagy elkezdtem, vagy a közeljövőben olvasni fogom. A polcot már megvettük, Szöszke akad rá egy licitálós oldalon. Nagyon lassan telnek a rekeszek, de elhatároztam, hogy soha nem vásárolok fél tucat könyvnél többet, mert akkor soha nem érek a végére és addig megfosztom magam az antikváriumok és könyvesboltok kínálatának remegő orrcimpával való átböngészésétől...
Hosszú ideig nem volt arra gondom, hogy olvasnivalót találjak. Mostanra egyre nehezebben ment a választás. De most egy kis kutatómunka után közzéteszem az idei év wishlist-jét, legalábbis a regények tekintetében...

Íme a lista:
Németh Gábor: Zsidó vagy?
Kurt Vonnegut: Virágvasárnap ( már nagyon régóta tervezem hogy olvasni fogok tőle valamit)
Háy János: A gyerek
Polcz Alaine: Asszony a fronton
Virginia Woolf: Flush (Asszem ez egy könnyebben emészhető darab.)
Paul Auster: New York trilógia
Alesszandro Baricco: Tengeróceán, illetve a Történet (Egy kis egzotikum)
Nigel Barley: Egy zöldfülű antropológus
Hanne Orstavik: Vágy (áthúzott O-val. Még nem nagyon olvastam északi írót...)
Andrei Makine: A francia hagyaték
Toni Morrison: Nagyon kék (fekete bőrű emberek érzésiről szól)
Ljudmila Ulickaja: Életművésznők
Kiss Ottó: Javrik könyve (kortásrs vicces)
Nick Hornby: Hosszú út lefelé (ez a fickó nem csak a Pop, csajok , satöbbi... Remélem magyarul is megvan)
Murakasi Haruki: Szputnyik, szívecském! és a Kafka a tengerparton
...
Nagy levegő! Ennyi. Egyelőre.
Várom a további javaslatokat!