Arról nem írtam, milyen csalódás volt ez a hétvége! Olvasmányaim tekintetében.Onetti Hajógyár című remekével sehogyan sem tudtam zöldágra vergődni,úgyhogy félretettem. Lehet, hogy majd egyszer idősebb koromban tetszeni fog, de most valahogy nem kívántam a szétmálló cég maradványai közt árnyaként őgyelgő, önsorsrontó főhős lelki tusáit végigélni.
Beleolvastam a közepén kétszer, meg a végén is (pedig nem szoktam ilyet), de Úgy láttam, semmi fontosról nem maradok le. Max. a Dirthy dancing című mozieposzról a TV-ben... Így aztán bűntudat nélkül keresetem valami mást a polcon. Ráleltem Thornton Wilder: Szent Lajos király hídja című regényére, ezzel meg is volt az esti olvasnivalóm. Wildertől A teremtés nyolcadik napja, életem egyik legjobb könyve, ez a"hidas" pedig szintén egy alapmű, ezért is vásároltam meg és olvastam el.
A könyv sztorija annyi, hogy egy nepáli ódon híd leszakad, a szerencsétlensége pedig belehal öt ember. Egy helyi szerzetes, Juniper atya azt gondolja végre megtalálta a módját, hogy tényekkel bebizonyítsa, létezik az isteni gondviselés. Eszmefuttatása szerint nem véletlen, hogy pont az az öt ember lelte halálát a híd megsemmisülésével. Ennek bizonyításra nekikezd,hogy feltárja a szerencsétlen életét. A cselekmény tulajdonképpen az öt ember sorsáról szól.
A végén pedig ... ezt nem mondom el, érdemes elolvasni, igaz nem egy könnyed, szívderítő történet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése