Pilates titka...

A hétfői Margit-sziget kör után tegnap sem lankadt a lelkesedésem a hullámos hajú exkollegina Pilates tornára invitált, én persze azonnal igent mondtam, holott ahogy a későbbiekben kiderült ez a Pilates, nem az Pilates volt, ami az én mindenféle gondolatokkal tele fejemben azt jelentette...
Én egész nap intim tornára készültem testileg és lelkileg is. Már láttam magam előtt a képet, ahogyan egy kis teremben sok nő ül egymás mellet polifoamokon, és mindenki ráncos homlokkal koncentrál ama bizonyos és titokzatos belső izmok feszítésére, majd elernyesztésére. Ennek megfelelően készültem a sporfelszerelésem összeállításánál is (de menő vagyok!). Hosszú ujjú felső ( mert jógán is mindig fáztam), sportmelltartót a fiókban hagytam -"áááh, itt úgysem lesz ugribugi" egy mackónadrág és kész. Még akkor sem volt gyanús, amikor már a teremben ücsörögve trécseltünk magashomlokú barinőmmel és ő elkezdet bizonygatni, hogy mi NEM intimtornára jöttünk. Aztán egyre komolyabban hajtogatta, hogy de ez nem az, de ez nem az, és akkor lesett, hoyg ez TÉNYLEG nem az.
Már az előtérben kiszúrtam az oktatót. Kb. 40-45 éves nő, exbalerina fejjel. Egyenes gerinccel tört magának utat a csajok között, sőt inkább suhant, ez a kifejezés jobban illik rá. (Ő volt az egyik emlékezetes figura, a másik pedig a recepciós banya-nyanya.)
A teremben az edzőről a fejemben alkotott sztereotípia megerősítést nyert, amikor felfedeztem a falra szerelt tükröket, illetve előtte a gyakorlórudakat. Akkor még nem tudtam, amit most már igen, hogy a Pilates-módszer a balett, a jóga, illetve különféle görög- és római edzésmódszerek és a torna mozdulatainak sajátos, magasabb szintre fejlesztett ötvözete. Tehát nyilván az oktató a '90-es években, a "nyugati" sportok térhódításának kezdetén, az ő balerina pályafutásának pedig a végén, egyszerűen átképezte magát bebiztosítva ezáltal az anyagi jólétet, az izmai tekintetében, kevésbé rugalmas időkre.
A gyakorlatok alatt végig egy jelenet játszódott a belső vetítővásznamom, hogy a tréner kisgyermekként, rózsaszínű bemelegítődresszben gyakorol a tükör előtt, sajog minden porcikája, de az oktatója egyre csak azt ismételgeti fejhangon: "Nem látom a spiccet! Hol az a pipa??? Egyenes marad a derék!"
A nő minden mozdulat azt üzente, hogy ő egy balerina, még akkor is ha egy kicsit már petyhüdt a karja és a az őzike karcsúságát egyre inkább egy teltebb alkat váltja fel. Az óra elején közölte, hogy látja sok az új ember, mindenki igyekezzen rendesen csinálni a gyakorlatokat, a légzésre ráérünk később figyelni. Aztán ezt a kedvességet a feladatok során felváltotta egy agresszív hangnem, amit én a gyermekkori megaláztatásoknak tudtam be... No, meg persze annak, hogy ő azóta ennek a kemény módszernek a híve, ahol ő nem vesz részt aktívan a gyakorlatok végrehajtásában, hanem megelégszik az ütemes számolással és az instrukciók megadásával.
Az egyetlen vigaszom az volt, miközben vörösödő fejjel figyeltem az izomlázban szenvedő végtagjaim feszülését, láttam a körülöttem hasonló árnyalatban pompázó fejeket... Nehéz 50 perc volt ez! Nem vészesen megterhelő és kimerítő, inkább az apró feszítő mozdulatok miatt volt fárasztó. meg valószínűleg attól, hogy olyan izmokkal kellet végrehajtani a feladatokat, amelyeket nem nagyon használok a mindennapokban, ezért elsatnyultak. A konklúzió tehát az, hogy abszolúte hasznos, meg elhiszem, hogy jót tesz a gerincnek és hasznos az alakformálás szempontjából is, viszont a dinamizmus nekem hiányzik. Úgy tudom elképzelni, hogy hetente kétszer futás, mellette pedig kétszer a Pilates és akkor nem lesz gond a bikiniszezonra ;)

Voltunk tegnap a Szöszkével még moziban is Az amerikai gengszter című nagysikerűt tekintettük meg perimier előtti vetítésen. Az élménybeszámoló még késik.
ígérem, nemsokára... De tényleg!